Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1894
119 legóvatosabb számítás, bizalommal fordult a fen- tartó esperesség az államnak törvényben körül Írott évi segélyezéséhez. Évente előterjesztette a főgym- nasium anyagi helyzetét, ismételve kérte az évi segély kieszközlését annak eleven érzetében, hogy 93 éven át önerejéből fentartott tanintézetének helyzetén könynyiteni s jövő fejlődését a törvény és kor kívánalmaihoz mérten előmozdítani maga erejéből alig volna képes. Azonban mindeddig türelmes várakozásra lett az esperesség utasítva, bár nem ejté el a reményt, hogy az állam elismerve a szarvasi főgymnasiuinnak a messze múltban teljesített szolgálatait s a történeti fejlődésen alapuló jogosultságát és életképességét, előbb utóbb meg- könynyiti a fentartó gondjait s küzdelmeit az évi segélyezés megadásával. És a főgymnasiumnak anynyi megpróbáltatáson s változáson átment tanári testületé, mely több emberöltőn át mintegy 72 főnyi hadcsapatot tett ki eddig, a protestáns és magyar hazafias köznevelés ügyének szeretete és kötelességhű szolgálata által ily szegényes, vagy legalább is szerény évi díjazás mellett lelkesen közre működött. Autonom szervezetében maga szabályozta önmagát. Menten minden hivatalos hatalom kényszerétől, legfeljebb közösen hozott határozatai s megállapodásai iránt való tiszteletből s ügybuzgóságból, vagy tán épen egyik másik igazgatójának személyes példájától buzdítva, dolgozott, fáradozott a köznevelés és tanítás érdekében úgy, hogy sem az ellenszenvnek, sem az irigységnek, sem a kifogásokat kereső jogos birá-
