Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1894

9

népnevelési iránynyal, olyan latin iskolát nyisson, mely fölöslegessé tegye, hogy az alföldi protestáns családok gyermekeiket már zsenge korukban a távol fekvő Selmeczre, Pozsonyba, Eperjesre, Sopronba küldeni kényszerüljenek, hol a nagyobb városok szokatlan légkörében szülői befolyás hiányában - legtöbben testileg elbetegesednek s erkölcsileg elsatnyulnak.

Boczkó Dániel föllépése előtt ugyan ezen gondolat valósítására törekedett Pongrácz Baltazár, nagyszentmiklósi birtokos és Pest-Pilis-Solt, Békés, Csongrád, Csanád és Bánságbeli osztatlan nagy alföldi egyházmegyének azonkori felügyelője, ki azonban az alföldi szétszórt egyházaknak újabb eredetű esperességekre való szervezkedése miatt, már ez ügyben keveset tehetett.

Az újonnan szervezett békés-bánáti egyházmegye első felügyelője, Klaniczay János, magáévá tette aztán a Pongrátz által megindított s Boczko Dániel által szabatosabban fogalmazott czélgondo- latot. Fölkereste az Alföld jobb módú birtokosait, lelkészeit és sűrű levelezést folytatott ez ügyben a vidék befolyásos férfiaival. Klaniczay János, ki előbb Temes vármegye főjegyzője s utóbb alispánja volt előkelő állásánál és kedvező összeköttetéseinél fogva mindent elkövetett arra nézve, hogy az ige testté váljék s az Alföld egy életképes ágost. hitv. evang. főgymnasiumot kapjon. A Szarvason tartott egyházmegyei közgyűlés a helyre nézve Mező- Berényt találta olyannak, hol az országban leginkább elterjedt magyar, német és tőt nyelvet a ta-