Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1894
8 föláldozó zseniális lelkész a népiskolai tantárgyak körén kívül az okszerű föklmivelést, kertészkedést, pokrócz- és posztőkészitést, selyemtenyésztést és szövést is fölkarolta e tanintézetében s ha kortársai czélzatait oly lelkesen felkarolják vala, mint a hogy a tervező azt meginditá, úgy ma Szarvas és vidéke lenne az Alföldön hazánk legiparűzőbb városainak s környékeinek egyike. Kiváló újítók közös sorsa azonban a félre- értetés. Ezért reformtörekvéseikkel szemben rendesen gyanúsításra s ellenszenvre találnak. Tessedik- nek is ez volt sorsa. Hatalmas ellenlábosa Boczko Dániel, szarvasi lelkész volt, ki minden alkalmat felhasznált, hogy Tessedik reális irányával szemben a köztanitás és nevelés humánus iránya mellett szót emeljen. Az ellentétek harczában már ekkor is örömet lelő szarvasiak a nemes önérzetében hatalmaskodásra hajló Tessedik ellenében szívesen csatlakoztak annak ellenfeléhez. Boczkó Dániel aztán a megkezdett harczot nemcsak a szarvasi egyház kebelében, de a békés-bánáti esperesség közgyűlésén is folytatta s a klassikai irányú köznevelés érdekében szóllalván fel, egy közakarattal s közáldozattal létesítendő esperességi latin iskola mellett foglalt állást. Az 1802. május 19. Szarvason tartott egyház- megyei közgyűlés Boczko Dániel indítványára Kla- niczay János felügyelő hozzájárulása mellett belebocsátkozott az esperesség tulajdonát' képezendő latin iskola létesítésének s tervezetének tárgyalásába. Ki lett mondva a közgyűlésen, hogy az esperesség, szakítva a Tessedik által kezdett reális
