Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1893
4 lélektani motívuma az ö rendíthetetlen jellemcssége. Az emberi természet sympathiája szinte, önkénytelenül felkeresi a jel lem es embert és elfordul a jellemtelcntől: így van ez a mindennapi életben, de így van ez a történelmi alakokkal szemben is. — Tudjuk, bogy a nagy diplomatáknak mily jelentős szerepük van a politikában, tehát a múltra nézve a történelemben is, mégis szereplésük az olvasó előtt antipatliiát kelt, mert nélkülözi a jcllemszerüséget. Pl. ilyen a franczia forradalom nagy diplomatájának, Tallevrand-nak a szereplése, aki eleinte szolgálván a királyságot, elsőnek csatlakozik a 3-ik rendhez, mégis kikerüli a rémuralom gyilkát, szolgálja a directoriumot, Napoleon consulságát, császárságát ; később siet elhagyni az elhullottat, hogy ismét üdvözölje a visszatérő királyságot s bár a bécsi congresszuson Francziaország nagyhatalmi állását ö mentette meg, kcltliet-é sympathiát az olvasó előtt az ö világtörténeti szereplése, amely nem képvisel semmiféle eszmét, avagy kijelölt czélt. — Ellenben föl- tétlen rokonszenvet ébreszt az olvasóban a nagy Napóleon egyénisége, aki bár a köztársaság szolgálatában kezdi szereplését s mégis absolut császárrá, süt Európa zsarnokává lesz, de bü marad önmagához s képes óriási áldozatra is, midőn kijelenti : „inkább tönkre megyek, semhogy megalázzam magamat!“ Kossúth is ily jellemesen kitartó és bű az ő nagy gondolatához „Magyarországnak Ausztriától való teljes és történelmileg jogos függetlenségéhez“ s bár az általa ez iránvban indított óriási mozga- lom, a szabadságliarcz szerencsétlen véget ér, ő még azután sem akar olcsóbban alkudni. E jellem Kossuthnak egyik tulajdonsága, mely az ö népszerűségét megmagyarázza. Nem szabad azonban ép e pontnál figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a történelem épen említett nagy
