Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1893
5 alakjainak életében miiuleniknél meg van a tragikus vég, a tragikum pedig rokonszenvet és részvétet kelt. Sokszor olvastam Napóleonról, hogy ha nem Sz. Ilona szigetén fejezi be életét s belevegyed Európa hétköznapi világába, — nimbusa sokat vesztett volna; épen ezt elgondolhatjuk Kossúthról is; ha bejő az országba s részt vesz a politikai küzdelmekben, — talán lejárta volna magát. — A gondviselés megoltalmazta mindkettőt a nagyság e profana- lásától. Másik lélektani motivuma Kossuth népszerűségének az ő szerénysége es önzetlensége. — 0 nevezte el Pestmegye egyik gyűlésén >Széchenyit a „legnagyobb magyarnak“ s midőn később Széchenyi őt a „kelet népében“ irgalmatlanul megtámadta, Kossuth feleletében ellenfele érdemeit megasztalla s igy nyilatkozott ; „nyomorult semmirekellőnek vallanám magainat, ha örömömre válhatnék port, szemetet szórni a megbotlott óriásra.“ Pedig Széchenyi népszerűség-vadászattal vádolta s gúnyt űzött még fogságából is, úgy hogy Deák is megbotránkozott és ezt mondotta : „Sokért nem adnám, ha a kelet népe“ meg nem jelent volna. (Igaz, hogy a második támadásra, a „Programmtö- redékek“-re, már Kossuth is más tanúsból válaszol.) Szintén szép jele Kossuth szerénységének ama ténye, midőn indítványára az országgyűlés a királyi feloszlatás liirére elkatározta, hogy a feloszlatás daczára permanentiában marad, s Kossuthot kívánta az ügyek élére, ö Batthyányit, aki kijelenté, hogy az uj ministerium szervezésével meg van bízva, igy üdvözölte: „Most Magyarország önállása iránt nem kétségeskedem többé. Az uj ministerium (a melyből Kossuth kihagyandó volt) útja, eszközei különbözhetnek tán az enyéimtől, de czélja nem lehet más, mint e haza szabadságának biztosítása. S azért Ígéretet teszek,
