Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1892

isten megengesztelődése szerkezetileg is a mű három főrészének irányvető eszméje s e három eszme fonalára fűződik fel minden, a mi az eposzban történik. Ez eszmék legnagyobbrészt magába a cselekvénybe vannak beszöve — művészi érzékre valló helyes eljárás, — mindazonáltal, bogy a mü tendenciája annál jobban kiérezzék, izgató és oktató célja világosabbá és érthetőbbé váljék, a költő eszméit szereti reflexiókban és beszédekben közvetlenebbül is hirdetni.

A megváltás eszméje érdekében legtöbb cselekedet történik s tán ép ezért erről legkevesebb a közvetlen kijelentés, de ez aztán a miinek szerkezetileg jelentősebb helyein szollal meg. így már az invocatió rámutat nemcsak a vértanuság megváltó értékére:

Adj penámnak erőt, úgy írhassak mint volt,

Arról, ki fiad szent n e v é j ért bátran holt,

hanem erősitö és üdvözitő erejére is :

Engedd meg, hogy neve, mely mast is köztünk él Bűvöljön jó hire valahol nap jár kél,

Lássák pogány ebek : az ki isteniül fél,

Soha meg nem halhat, h a n e m ö r ö k k é n é 1.

Ez eszmék öntudatos és célzatos bejelentését bizonyltja az a körülmény is, hogy Zrínyi a Tasso invocatiójától épen ez eszmék betoldásával és önálló hangoztatásával tér el, noha szellemében ez invocatiót nehány tassói képes kifejezése dacára egészben is bízvást tekinthetjük eredetinek. Kitől is kérne segélyt a költő az égiek közül, ha nem Magyarországnak a költői és vallási köztudalom- bnn élő patronájától, a Boldogságos szűztől, kinek neve eladdig is annyiszor zendült meg a magyar lanton ?

A megváltás eszméje az invocatióban mint általános