Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1892

és a vértanú halállal elhunyt hősök léikéinek égbe szállítása. Gábriel elébb megjelen Zrínyi előtt s e megbizá- sáréi értesíti, föllelkesítve őt a dicső végső harcra.

A gonosz szellemek elűzésében már újra Tasso nyomába lép, de csak a szellemek apostrofálásában összeválogatva. nehány tasséi kitételt; a szellemek elűzésében a harcias elem erősebb, mert a Tasso gonosz szellemei első szóra sóhajtva szöknek s az angyal csak a késlekedőket 1 öki-böki lándzsájával (Ta. IX. G5. Dis.se, e quei ch’egli vide al partir lenti, Con la lancia fatal spinse e percosse: Essi gemendo abbandonnar le belle Region della luce): Zrínyinél ellenben az angyal azért emeli haragosan rettenetes pallosát, mert látja, hogy „késéssel készítik útjukat s nem örömest fogadják parancsolatját, mire az angyali légió is rögtön rajok iont, s ezek, mivel megemlékeznek a régibb veszedelemről,

Azért mint forgó szél, keveregnek égben Keservesen üvöltnek sötét fölyhőkben.

Így kákognak hollók, ha sas jön közikben Es éjjeli varjuk így járnak szénében. (XV. öl.)

Ez a hasonlat is elevenebb mint a Tassáé, ki csak a szám nagyságára gondol, a mikor a távozó szellemeket egyszerűen költöző madarakhoz és ősszel hulló falevelek sokaságához hasonlítja (Ta IX. (!G. Kon pássá il mar d’ augei si grande stuolo, Quando ai Soli piti tepidi s’ ac- coglie, Né tante vede mai f autunno al suolo Cader co’ primi freddi aride foglie.), de megháboritásukat korántsem jellemzi oly erőteljesen mint Zrinyi. A Zrínyi gonoszainak zajos kavargásában több az a kai átérő, mint a Tasso pokoli hadának sóhajtozó meghnnyászkod.isában, a mi hozzájárulhat az isteni parancs fenségének emeléséhez, de csak egy oldaluan és mindenesetre az epopeiás