Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1892

14

concento dr; beati car mi lieta risuona la celeste reggia) és az egész mennyei sereg vígan kiállja:

„Szent, szent, szent mindenható Isten Jehova!“ (XV. 21.).

Itt következik egy olyan mozzanat, melylyel Zrínyi költői érzéke fölülmúlja a Tassóét. Tassénál ugyanis az égi zaj közben áll szóba az isten Mihály angyallal ; Zrínyi ellenben előbb a nyugalom fenségével ünnepélyesebbé teszi a nagy fontosságú intézkedést, a midőn itt „az az jé, az az igaz, az nagy Jehova“ előbb el hallgattatja a zenét s csak azután szollal meg:

Halljátok, halljátok ti forgandó egek,

Halljátok híveim, égbeli seregek,

Halld meg föld és világ, és világi vizek,

Az én mondásomat, és ti nagy tengerek (XV. 25.).

És csak miután nagy vonásokban vázolta, hogy az égből lesújtott gonoszság szelleme, vakmerőén ellene áskálódik s pokoli hadával az istenért viaskodó szigetiek leikére leselkedik, küldi el nem Mihályt, a büntetés arkangyalát, hanem Gábrielt, az öröm és üdv hírnökét.

Gábriel az égiek seregével s a kereszt jelvényével gyors szárnyon útra kel, m ég föl ragyog röpte nyomán, a Szivárvány alázatosan megnyitja kapuját, a Tejes ut diszt ölt láttukra, a Gönezöl szekere készségesen szállítja a mennyei had fegyverét s Herkules busán főifohászkodik, a mért velük nem tarthat, de helyét üresen nem hagyhatja, „istrázsát az égnek tart ő nagy botjával.“ A köz- tudalomhan ismeretes égi csillagképletek ez egyszerű adataiból mennyi nemes bájjal irja meg Zrínyi az égi hadnak útját, épen nem kapva Tasso példája után, ki ezt az eposzi műfaj stíljének meg nem felelő tud okossággal teszi ! A megbízás maga kettős' a pokolbeli szellemek elűzése