Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1889

a maximum meghatározására vetettek gondot a honatyák — némely gymnasium s reáliskola leapasztja szigorával a tanulók létszámát a ."felső osztályokban 5 — 10 főre s a gyengébb elemet ezzel kiűzik a szegényebb, de rendesen népesebb vidéki gymnasiumokba, hogy aztán azok buktassák meg oda száműzött, de már körükben bukásra fejlő egykori tanítványaikat. Azt hiszem, csekélyke hamiskodás vagy rosszakarat mellett azt is ki lehetne ám az ilyen statistikai összevetések alapján sütni, hogy sok vidéki gymnasium haszontalan, mert a tanulóság tömegének nagy része tanulási eredménye szerint gyönge, minek bizonyosan kizárólag az iskola lehet oka. Nem lehetetlen pedig, hogy ezen következtetésekhez csak azért jutnának a dolgozó szoba ridegségében a statistikusok, mert nem igen ismerik a közélet csodálatos elágazódásait s különbözőségeit. Ha azonban megnéznék a tanulók eredetét, családi származását s a szülői körök foglalkozását, akkor bizonyosan másra is irányítaná figyelmüket az iskolai stalis- tika tanulási eredményre vonatkozó adathalmaza. Hol a családok műveltségűknél fogva naponta irányítják a tanuló munkásságát, hol házi körében is a tudomány és művészet s minden emberi tökéletesedés iránt nemesen érdeklődőkkel áll összeköttetésben az ifjú, ott az iskola csekély hatása és munkája mellett is több eredményt fog mutatni, mint ahol csak az iskola falain belől nver a tanulók legnagyobb tömege szellemfejlesztő hatást, értelmi munkára kötelező ingert s erkölcsi tökéletesedésre és öntudatos jellemesedésre hathatós buzdítást. Aztán arról sem számolhat a statislika, hogy népes osztályokban több tantárgyra egyaránt lekötelezett tanár megszakadásig űzheti az írásbeliek átnézését, javítását s e sisiphusi munka daczára sem juthat annyi eredményhez, mint az, ki 2—3