Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1889
9 — osztályban 5 — 10 tanítvánnyal foglalkozván, játszva vé- gezheli az írásbeliek javítását, s ha tetszik, akár egyenként is kioktathatja tanítványait minden tantárgyaiból külön-külön. A puszta számadatokkal foglalkozó, kivált ha még kissé előítéletes és elfogult is, tetszés szerinti dolgokat nézhet ki a tanulás eredményéről adott kimutatásokból. Sok igazságtalan és sértő lehet aztán az ilyen Összevetésekben, de ugyan segil-e mind ez a fennforgó bajokon és visszás állapotokon ? Vagy segítve lenne tán társadalmi alakulásunk s magyar nemzeti erősödésünk, értelme- sedésünk s művelődésünk ügyén azzal, ba épen oly vidékeken vélnék a tanítás ügyét hanyatlónak, hol a legnagyobb erőfeszítés mellett is aránylag kevesebb eredményt lehet még ez idő szerint fe'mutatni az iskolának a népélet és műveltségi állapotok kedvezőtlenebb volta miatt ? Vagy lehetne-e okszerüleg arra következtetni, hogy mert nem bir az ilyen helyzetű iskola feladatainak mindenben mintaszerűen megfelelni, tehát az nem is czélszerű, sőt tán nem is szükséges ? Sokszor támad bennünk az ilyen hamarosan és könnyelműen oda vetett vádakra azon óhaj : vajha azok, kik bizonyos vidéki gymnasiumok tanulási eredményeinek nem mindenben kielégítő volta miatt panaszosan kifakadnak, legalább egy-két próba évre elküldetnének a húsos fazekak mellől oly gymnasiumok körébe dicsért mintaszerű tanítási módszerükkel, hol szegényes viszonyok között előttük alig ismeretes új nehézségekkel kellene megküzdeniük. Tudom előre, hogy sokan közülük hűtlenül elhagynák helyüket, mikor tapasztalnák a kevés eredménynyel kecsektető munka folytonosságát s a biztató elismerés fehér hollóra emlékeztető ritkaságát ! És végre még ha kötelezni óhajtanák is felettes hatóságaik az ág. ev. gymnasiumokal arra, hogy évi érte-
