Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1889

sitőikben a tanulási eredményről névszerinti és részletes kimutatásokat közöljenek

c.) legalább is komoly meggondolást érdemlő nevelői érdekek lennének érintve, talán sok esetben koczkára vetve ez által. Igaz, hogy épen a fiú nemzedék a nyilvános élet számára készül s tanácsos eleve is szoktatnunk azt a nyilvánosság ítéletéhez ; igaz, hogy serkentő azon értelmi és erkölcsi igazságszolgáltatás, melynél fogva az iskolában s az iskola falain kívül is látják, mikép a valódi szorgalom, kitartás kitüntető 'osztályzó jegyekben is méltánylásra lel s ellenkezőleg a hanyag, ingadozó s hanyatló ifjú jellemezve van a1 világ előtt is a közkézen forgó értesítő kimutatásaiban. De nem ismerjük-e ugyan ezen hatásoknak emberségesebb, szelidcbb és nem kevésbé czélra vezető módjait is régibb s jelenlegi iskolai gyakorlatunkban ? Meg kellene gondolnunk, hogy a javulás, benső emelkedés leghelyesebb útja az, ha önbirálat- tal magunkba mélyedünk, fogyatkozásainkat s előnyeinket magunkban felismerjük s nem külsőségekben, de józan önszeretetben lelünk indító erőt a, további tanuláshoz és öntökéletesitéshez. És nem szolgáltat-e erre bőséges alkalmat minden nyilvános iskola, mindőn naponta felelteti, versenyezteti tanítványait, összehasonlítja azok munkálatait, megbírálja s időnként osztályozza az együtt élő tanítványok előhaladását vagy hanyatlását s nyilvános vizsgálatok által is alkalmat szolgáltat a jóknak mérkőzésére, a kilünőbbek koszorúzására s ez által közvetve a hitványabbak megszégyenülésére.

Sokszor tapasztalhatta a tanulósággal gyöngéd jő akarattal foglalkozó minden tanférfiú, hogy midőn évzártakor föltárja tanítványa előtt a bizonyitványkönyvet, átadja a hozzá bizalommal fordulónak az ezt jellemző- 10 —