Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1888

telek egyikére óhajtom fordítani a figyelmet, mely kivált protestáns gymnasiumainkon nem épen a legutolsó. A gymnasiümokról általában s a protestáns gymnasiumokról különösen nem ritkán hallható — még befolyásos és irányadó körökben is — azon vád, hogy a vallás tanításra nem fordittatik kellő gond s ebből kifolyólag aztán hézagos, tökéletlen, ki nem elégítő közép iskolai tanulóságunk vallás-erkölcsi nevelése sem. Tekintélyes paeda- gogusok fájdalmasan mondogatják ; beteg egyoldalúság az, hogy az eszmék értékében hitét vesztette a mi korunk. Keresvén aztán ennek okát, nem ritkán hallhatni, hogy bizonyosan onnan származik társas életünk e nyomorúsága, mert el van hanyagolva az iskolákban s tehát a pro- tans gymnasiumokon is az ifjúság kedélynemesitése, mi különösen abban tűnik fel, hogy nincs kellőleg ápolva a vallásos irány. Mondják : az egykori jeles prot. tanárainkat jellemző hitbuzgóság, az őszinte lelkesedés a vallás és egyház ügyei iránt, egy szóval az apostoli szellem kialvóban. Mondják : több középiskolában sokaknál ma már a vallás üres szó s kezelés módjában és hatásában nem az többé, minek lennie kellene, — egyént, társadalmat emelő s átalakító erő és isteni hatalom, mely arra van hivatva, hogy álteremtse a viselt világot azzal, hogy istenes gondolkodású s emberbaráti szeretetheti gazdag- ellemek által krisztusi életirányt létesít s terjeszt e földön. Mondják ; templomaink üresek, a család aprólékos, de divatos érdekek szolgálatában megfeledkezik az örök időre szóló isteni czélok cultusáról, s az iskola mindenről alaposabban és kimerítőbben tanit ma, mint az ember bel- életének hitbeli és erkölcsi czéljainak köréről. Mondják : a közélet is mindinkább elhidegül a vallás érdekeivel- 4 -