Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1888

szemben. Ezen a szellemi élet uralmának hanyatlására mutató befolyásoktól aztán az iskola sem marad érintetlen. Mondják : meddő, terméketlen bölcselkedés, rosszúl leplezett idegenkedés, vagy épen közönyösség fészkelLe be magát, hit, kegyesség, istenes áldozatkészség helyett iskoláinkon. Ennek folyománya aztán az, hogy tanulóságunk alapjában nem elég vallásos. Az ünnepek reá nézve heverdel-napok. Mindenre telik idő, jut vállalkozási kedv csak a krisztusi szeretet, alázatosság s bűnbánó önismeret számára nem. Többet istentelenkednek, mint imádkoznak tanulóink, sok tréfás olykor sikamlós dalt dúdolnak utón útfélen, de vallásos életünk göngveit, szent énekeinket nem ismerik. Fajgyűlölet, pártoskodás, clique-uralom már az iskolák levegőjét is megmérgezik ; de a testvéri szeretet, szerénység, jámborság, jótékonyság, szelídség és fiúi engedelmesség ritka, mint a fehér holló.

A hitbuzgóság ezen panaszaiban — levonva a levo- nandókat, — van, vagy legalább lehet, sok igaz ; de másrészt igaz az is, hogy emberi természetünk alapos ismeretére alig vall azon felfogás, mely szerint ezen fen- forgó bajt sokan olyannak vélik, mely csak a mi korunkat jellemzi s melyért a felelősség első helyen, vagy épen kizárólag, csak az iskolát terheli.

Ezen állításra jogosít bennünket a következő köz- tapasztalat.

A gazdag tapasztalatok kijózanító magaslatán megfutott életére visszatekintő nagykorú ember más mértéket alkalmaz a dolgokra, mint az élet hajnalán állő ifjú, vagy épen a gyermek, ki előtt komoly érdekek legszentebb életczélok mintegy félhomályban derengenek. Az alant járó napnak is nagyobb az árnyéka, mint a magasan fent-