Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1888
8 — szabadság isteni adományában, ezen a legtökéletesebbre irányuló szeretet önkénytességében rejlik a fejlő ember méltósága s erkölcsi becse, melyet durva kézzel csak megsértene s tán megsemmisítene az, ki gépleges formai cselekvőségben keresvén a vallásosságot, ilyennek űzésére szorítaná az ifjúságot. Tapasztalati tények mutatják, hogy tanuló ifjúságunk halad ezen vallásos irányban s az okok összehatásából következtetve kell is haladnia. Mert maga a középiskolai tanítás nemcsak a vallás tanítás czimén kiszabott tanórák mennyiségét s a tananyag egymásutánját és kezelési módját tekintve, de az összes egy czélra összemüködő tanárok irányát és concentrikus hatását vizsgálva is, — leszámítva az emberi gyarlóságból itt is eredhető egyéni fogyatkozásokat, — ilyen vallásos irányban halad tanításában és nevelésében. Nem rég prot. gymnasiumainkban a csekély számú személyzet elkerülhetlenné tette az osztályok összevonását s ez maga után vonta a vallásórák számának s tananyagának apasztását is. Ma a mint a prot. gymna- siumok évi értesítőiből láthatni, alig van gymnasium, hol a kellő számban alkalmazott tanító személyzet mellett minden osztály heti két-két órában külön ne tanulná az egyetemes tanügyi bizottság által kitervelt egymásutánban a kér. vallástudományt. Más tantárgyakkal szemben ezen ismeretkör eredményesebb tanulását már az is előmozdítja, hogy minden felekezet a maga vallástanitását külön- külön ezkőzölvén a protestánsok vállásóráiban a tanulóság fele számra apad s kisebb tömeggel szemben átliatóbb munkát űzni könnyebben sikerül. Tanít tehát a prot. gymnasium ma a kér. vallástudományból az ifjúság korához s arányos szellemi épűletességéhez mérve eleget. Nem
