Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1887

kénytelenek belátni, hogy Raphael nem vált belőlük, de a mulatságos óra jó sok pénzükbe került, Mert nemcsak az órát kénytelenek díjazni, hanem van annál a bűvésznél mindenféle szerszám, melyet drága pénzen meg lehet venni. Itt már aztán csakugyan bátran ki lehet mondanunk, hogv úgy a módszernek, mint a bevásárlóit szerszámoknak soha semminemű tekintetben a tanuló hasznát nem veszi. A rajz a gymnásiumban a nevelés szolgálatában áll. Ott, hol ujjnyi vastagságú ecsetekei kell bemázolni összerakott papiroskáktól környezett tért pl. idomokat, testeket, a milyenekről a tanuló még soha nem is hallott, hiányzik az értelmi munka, a kifejezési erő, ott csak értelem nélkül másol, a nélkül, hogy eljárását indokolni tudná, sőt álkövetkeztetésekre juts mennyi bajjal jár a tévedések labyrynthusába került tanulót ebből kisegíteni. Lelkiismeretes fáradozás kell ehhez s erélyes útbaigazítás, úgy hogy a tanuló öngondolkodás utján győződjék meg az elsajátított hibás tanok igaztalan voltáról. Az előrehaladottnak meg nem kell az ilyen módszer, mert nézetünk szerint az, a ki bár hosszabb időn keresztül, de helyes vezetés mellett, eredményesen tanult, ha kell, fog tudni gyorsabban is dolgozni és értelemtől vezetve módot fog találni, hogy munkáját gyorsítsa s rövidítse oly időben, mikor az már megengedhető. De oktalan másoltatással lelki képzést eszközölni nem lehet. Ily módok többet ártanak mint használnak. Mikor nevelésről van sző, ne a pillanatnyi látszatot nézzük, hanem a fokozatos értelmi fejlődést, az alapos és biztos tudást.

Vegyünk elő pl. az I. osztályban egy mintát, melyen derékszögű háromszög van. A tanító megmondja : ez

derékszögű háromszög. Vagy annyit se, hanem : rajzolja— 7 —