Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1887

6

nem egyért van, hanem szivén kell feküdnie a többi ötvenkilencznek a neveltetése is.

S mi módon eszközölhető ez ? A nevelőnek át kell hatva lennie lelkesedéstől, ismernie kell tárgyát, annak czélját, módszerét, számba kell vennie tanítványai értelmi fokát, azok egyéniségét, szóval igazi paedagogusnak kell lennie. Módszeres oktatással kell fejlesztenie a

szem szolgálatában álló lelki erőket, azokat nevelni úgy, hogy ne csak a többi tantárgyak

gyámoliltassanak általa, hanem a nyújtott theória s a nyert helyes következtetési képesség által biztosittassék az iskolából távozóknak önálló s öntudatos továbbképzése.

Nem szabad pusztán gyakorlatra fektetni a fősulyt elmélet nélkül. Ilyen tanításnál hiányzik a szellem- és jellemképzés. Csak módszeresen vezetett tantárgyak segítségével neveljük az embert gondolkozó lénynyé s csakis igy adhatunk útmutatást növendékünknek az igaz, szép és jó eszméinek eléréséhez.

Nézetünk szerint ott, hol az az iskolának ez a feladata, nagyon elhibázott dolog és rendkívül káros befolyással van a tanulóságra kiváltkép a nevelő rajztanitásnál azt mindenféle felületességre vezető fogásokkal megismertei ni s a nevelő munkáját bénítani bűvészek közbejöttével, kik készek egy-két 6ra alatt rajzra megtanítani bárkit, természetesen drága pénzért. Kapva kapnak sokan az alkalmon, mert azt hiszik, a mit a — nézetük szerint — talán késedelmes nevelő elmulasztott, — hiszen úgy is csak a kéz gyakorlottsága kívántatik s a rajz feladata képecskegyárlás — ez helyrehoz, majd Raphaelt csinál belőlük. Pedig tévednek, nagyon tévednek. Csakhamar