Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1886

6

iró, avagy költő-, mint kitűnő szónok hírében állani, a mint ezt Vergilius és Horatius példája eléggé tanúsítja.

Az ifjú költőre gyújtó hatású volt az eme költőkkel való érintkezés varázsa. S ama vidámabb életnézet, mely költői kedélyeknek rendesen sajátja, a különben is könnyű vérű, könnyű életre hajló ifjút egészen elbűvölte.

S első költeményei megadták neki a lehetőséget, hogy ismeretségre léphetett Róma összes, akkor élő költőivel, kiket fel is sorol Trist 4. 10. 41. v.

Megadták a lehetőséget, mert első költeményeivel oly roppant tetszést aratott Róma nagy közönségénél, hogy mindenki, mint határozott tehetséget, sietett üdvözölni az ifjút.

Tudnunk kell, hogy ez időben úgy ismerkedtek meg a költők a nagy közönséggel, hogy nyilvánosan olvasták fel költeményeiket. Ovidius is igy tett s első fellépéseinek idejét igy határozza meg :

»Költeményem hogy először olvasóm a népnek,

A szakállam másod, s harmadizben nőtt meg/

A költőtársakkal való társalgás, a közönség kegye, a tekintélyes vagyoni állás, mely gondtalan életet biztositotl számára, mind közrehatottak arra, hogy oly rendkívül sok müvet alkotott, a mennyit nagyon kevés más iró.

Hogy azonban ez a rendkívüli termékenység őt nem indította könnyelmű munkára, hanem, hogy önmagával szemben szigorú kritikát gyakorolt, arra bizonyság a saját nyilatkozata Trist. IV. 10. 61. v :

,Sokat irtain, de a rosszra oly kritikát űztem :

Nem javítóm máskép, hanem csak a tűzben.

Családi viszonyait illetőleg meg kell említenünk, hogy háromszor nősült. Első nejével egészen fiatalon kell egybe ; ettől azonban csakhamar elvált. Elvált a másodiktól is. Már a harmadikkal egészen boldog életet élt.

Egy leányát is említi, ki két unokával áldotta meg.