Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1886

— 5

pitales*-eknek, kiknek liszté voll az idegenek és rabszolgák által Rómában elkövetett btinök vizsgálata.

Lelt azután centumvir, majd decemvir lilibus indican- dis. Eme hivataloknak saját tanúsága szerint is teljes megelégedésre felelt meg, de mit ért, ha a minden izében költő ifjúban mind erősebben gyűlt ki a lappangó szikra, a költői bajiam, melynek a hivatalos élet gyötrelmes kin volt, s mely őt lopva visszavonta kedves múzsáihoz emettől meg elidegenítette.

Ezt az elidegenedést fokozta a költőnek azon képzelődése, hogy az ő testi ereje nem elegendő a magasabb hivatalok elnyeréséhez szükséges küzdelmekhez.

Mi természetesebb, mint, hogy egészen megérlelődött benne a hivatalos élettel való szakítás gondolata. S csakugyan 1c is vetette a széles biborszegélyü tunikát, melyei a senatorságra aspiráló ifjak visellek, s fölvette a keskeny biborcsikosat, mely a lovagrendnek volt sajátja s ettől kezdve egészen a múzsáknak szentelte magát.

E lépésére nagy befolyással volt a kor iránya is. Augustus lassan-lassan megnyirbálván az állami hivatalokat, s azok értékét is ; kezdett csökkenni az ezen hivatalok után való törekvés és kilűnés vágya is. E helyett egészen ellenkezőleg egy kevésbé szenvedélyes, csendes, — a tudománnyal, irodalommal, költészettel való — foglalkozás kezdett mind több és több tért hódítani. Ezt korán felismerte Augustus, s minthogy czéljának kiválóan megfelelt annak lehetősége, hogy Rómának minden rendű és rangú osztályát magának leköthesse, ezt az uj irányt is melegen felkarolta. Környezetének befolyásosabb alakjai: egy Maecenas, M. Vipsanius Agrippa, C. Asinius Rollio és M. Valerius Messala Corvinus követték példáját, úgy hogy rövid időn nem kisebb dicsőség volt kitűnő