Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1886

Philemon és Baucis.

Metamorph. VIII. 618—720.

Az ég hatalmának nincs határa, vége;

Istenek szándéka hogy ne ménné végbe 1 Nem hiszed ? Halljad csak : dombos Phrygiában Kőfallal kerítve egy tölgy meg egy hárs van. Közelükben posvány, lakható föld hajdan,

Most mocsári szárcsa, s búvár lakik abban.

Ide jött Jupiter halandó képébe,

S vele hírnök Merkur szárnyait letéve. Pihenőhelyt kérni beszóllak sok házba ; Mindannyi kilincsét úgy lelték bezárva.

Csak egy bogárhátú viskó nyilt meg nékik.

Hol Philemon s Baucis agg napjukat élik.

Viruló ifjakként abban keltek egybe,

S ott érte a vénség szegénységben egyre. Csakhogy ők azt vigan megadással nézték,

Pedig a viskóban nem volt úr, s cselédség : Kettecskén voltak csak urak is, meg szolgák.

Ide a két Isten csakugyan beszólt hát.

Az alacsony ajtón meggörnyedve ment be, Széket téve Baucis ülni tessékelte.

Ám elébb terített pokrőczot a szekre ;

Ugv ment csak a hamut elkotorni félre.

Levéllel kéreggel szitja a parazsat.

Ami a tűzhelyen tegnapról megmaradt.

Lángra is lobbantja, de elfullad tőle,

Mig a kis üst alatt pattog a jó rözse.

Nosza a zöldséget hámozza meg erre,

Amit férje-szedett a gondozott kertbe’,

Füstös gerendáról lekerül a sonka,