Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1886

Magát a mondaanyagot a görög mythologiából, s az ö-ilal és római mondavilágból vette a költő kezdve a chaostól egészen Julius Caesarnak üstökössé változásáig. Mindegyik mondának, mint említem, tárgya egy-egy átváltozás.

És pedig mindenekelőtt a felsőbb isteneket látjuk azon hatalom birtokában, hogy az emberekkel társalogva. — kiknek szeme az ő isteni fenségüket elviselni nem bírná, — majd ember, majd állatalakban lépnek fel.

Következik aztán több apróbb istenség, igy Proteus, Achelous, s az álornistenségek.

De még tovább menve azt is látjuk, hogy az istenek különös kegy gyanánt egyes halandónak is megadják az átváltozás lehetőségét, igy pl. Mestrának, Erysichton leányának.

Még sokkal gyakoribb eset az említetteknél az, hogy az istenek maguk változtatnak át embert, állatot vagy valami tárgyat és pedig vagy jutalom vagy büntelés-képpen.

Az első esetet látjuk Philemon és Baucis történetében melyet ütemes fordítási kísérletben bátor leszek e dolgozathoz csatolni végül.

A második eset sokkal gyakoribb. Ez éri Lycaont, ki farkassá lesz, a tyrrheni hajósokat, kik delphinekké, s a lyciai parasztokat, kik békákká változnak.

Ezzel azonban még mindég nincs az átváltozások sora befejezve. Igen érdekes jelenség az úgynevezett apotheosis vagyis embereknek istenekké való változása. így lesznek istenekké : Hercules, Aeneas, Romulus, Ganyme- des, Ino és Melicertes.

Meglepő, miként lesznek Prometheus kezén az agyagalakok, s Deucalion és Pyrrha kezén a kövek emberekké; s miként támadnak sárkányfogakböl fegyveres hősök, s hangyákból a myrmidonok.

S hiányos lenne a részletezés, ha megfeledkezném