Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1885

semmit levés, az a renyhe passivilas, mely az iskolát szellemi szórakozás, kedves időtöltés, de nem szellem és jellem képző munkásság színhelyévé tenni óhajtaná. Bizonyosan innen származik azon már Eötvös által panaszolt „úrfi* tanulóság, mely beteg képzelettel megalkotott légvárakat épit, midőn jövőjére gondol, de nem hajlandó dolgozni, hogy magának igazi jövőt hasznavehető képzettsége és munkássága által bizlositson. Ezen nemzedékből válik aztán azon úri ncmzettség, mely követelések, vágyak, remények tekintetében az előbbi évtizedek úri osztályának jellemére vall, de ama úri nép lelkűidének finomságát, kedélyének önzetlenségét s közérdekű eszmék iránti áldozatkészségét tekintve sem megbízható munkássá, sem nemesen gondolkodó úrrá nem alakul. Ennek ellenében azután az eddigi úri családok nemzedéke az anyagi gondok alig elviselhető terhe alatt szomorú lemondással visz- sza lép a földmivesek és iparosok osztályába s családi befolyás és hagyományos megszokások folytán lesz keveset érő iparossá, vagy hívatlan s ezzel szerencsétlen gazdává.

Ezek az iskola hatáskörén kívül álló nehézségek, melyekkel mai nap szintén számolnunk kell, s bár legtávolabbról sem lehet jogunk és okunk a társadalmi osztályok ezen szerepcseréjét akadályozni, s ezzel valami újabb kasztrendszer mellett szót emelni : de óvatossággal dolgoznunk kell azon, hogy az emelkedő csoportok szellemben, gondolkozásban, munkaképességben váljanak olyanokká, minőkké leendő foglalkozási körüknél fogva lenniük kell, s a közhasznú tevékenységben és alapos önképzésben lássák azon életczélt és feltételt, mely a gymnasiumba lépőre vár úgy tanulói éveiben, mint az ezek által előké- szilett életben. E munkájában a gymnasiumot a társadalmi átalakulás jelen napjaiban kevésbé támogatja a család s