Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1884

tudományos készültség sokoldalúságát és alaposságát, a tantárgyak módszeres kezelésének minden mesterfogásait s feltárná előttünk a sok felelőséggel járó szakképződés minden nehézségeit, még mindég nem mondana sem elegei, sem igazat, ha kihagyná a számításból ajellem önzetlenségét, a személyes hiuskodástól s feltűnési és letszési vágytól ment ügybuzgóságot és áldozatkészséget, mellyel az igazi tanárnak munkakörét néznie, feladatait végeznie a közművelődés ügyét szolgálnia, a józan keresztyén szellemet és tettre menő hazafiságot terjeszteni kötelessége olt, azon munkakörben, hová őt saját hivatása érzetében az isteni gondviselés helyezte. Csak ki eme belső tűz, eme isteni lelkesedés melege által szabályoztatik s ennek vezetése mellett igazságosan, lelkiesmeretesen és következetesen végzi a hivatalos állásából kifolyó teendőket, s csak a ki a nevelés és tanítás végczéljára, vagyis az emberi tökéletesség eszméjére töltekintve nem feledkezik ineg a látszólag alárendeltről s igy tanítása közben is következetesen és tapintatosan gyakorolja a fegyelmet, az közelíti meg önérzetében a mai kor követelése szerinti valódi tanár ideálját.

Ezeket meggondolva beláthatni, hogy könnyebb tán tanítani, mint sikeresen fegyelmezni. Ha azonban tanitá- sunkat életrevalóvá s maradandó eredményűvé lenni óhajtjuk : akkor soha sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden tanintézetben, s tehát a gymnasiumban is, a fegyelem ama hatalmas egybeolvasztó s összekötő hatás, mely által az ügyes tanár tanítványainak értelmesedését, józan belátását, szépről, jóról igazról folyton gyarapodó tudását az akaratba átplántálja, vagyis teltekre serkentővé s életszabályozóvá teszi. Vajha azért az emberséges fegyelmezést család iskola és közélet soha se kicsinylenék, s annak becsét félreértve el ne hanyagolnák, mert mint a