Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1883
— 12 a Körös kiszakadása a Berettyó felé; Tó fok a Tisza kiszakadása, a Nagytóba Csépa mellett; Drávafok, Hosszútok, Gyepesfok, Lassútok, V i z fo k, Foktő Fok or u. Fok vár és számtalan más. A mesterséges vizmedreket közönségesen csatornáknak nevezzük, a nép szereti ásásnak mondani, a kisebb csatornák pedig árok nevet nyernek. A gyakori sziget és köz szavak összetételeiről nem szólunk. A vizenyős helyek elnevezésére a magyarnak a mondottakon kivid rendkivid sok szava van még, melyeknek pontos meghatározása nagvon kívánatos volna. A legközönségesebb tó, rét, mocsár elnevezéseken kivid a többek közt előfordulnak ezek: fertő, láp, lapos, sárrét hány, hanyság, fenék, zsom, zsombék, zsombi- kos, hálád, turján, örjeg, csínese dsindsa, gvin- gva), bura. Például igy vannak alkalmazva : Varga-fenék, Hattyásfenék, Alsófenék láp, Kopáncsizsom, K e r t a 1 a t t való hálád (Füzes-Gyarmat, Gacsári krónika1), Csincse (Mező-Keresztesnél Borsodban.) A tavak nevei közt a Lamos tó, vizes, sáros, lucskos, a Gyal- pár vagy Gyopár tó terjedelmes tavat jelent, mely réttel van összeköttetésben2) A foly »vizeknél a kiszélesült helyeket úgy látszik b ő-nek nevezték s így lesz Tisza Bő, a kerek tavakat s folyó szakaszokat Kürti, Körű, Kiri-knek s igy támad a Tisza Kürti és a több helyt előforduló Kiriló. Végül lássuk még minő elnevezést nyer a folyók torkolata? Itt felváltva két kifejezést találunk: a torok és tő-t; az általánosan elfogadott irodalmi szó : torkolat nem fordul elő. A hányszor tehát a helyneveknél e szó t ő előfordul, ott. mindannyiszor keresni kell valami vizfélének torkolatát, azaz egy víznek a másik vízbe való omlósét, A Békésmegyei Régészegylet évkönyvei VI, VII. 2) Nyelvőr. 1. 230.
