Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1880

ményiség szellemével együtt annak formája lehet csak jogosult. Elvetik a hangsúlyos verselést, melyet „vulgaris“ játéknak neveznek, mellőzik a rímet, s a magyar prosódiát a szótagok hosszúságára és rövidségére alapitják. A régi azért még mindig követeli jogait s a küzdelem folyik, de majd hogy Révay győz a nagy nyelvi harczban Verseghy ellen, s törvényt szab költőnek, tudósnak egyaránt, a régi vers is kénytelen engedni, s Virág már klassikai fensőséggel veti meg a rímet, mint a mely Ízlésének nem felel meg. Hasztalan zengi a jó öreg Gvadányi Gyöngyösi alexandrinjaiban a peleskei nótárius viselt dolgait, hasztalan kesergi Himfy bánatát hangsúlyos ütemekben, a nemzeti forma pusztái, Itáday megmértókeli rímes sorait s Kazinczy s a nyelvújítás diadalra juttatja a német klassicismus szellemét és az antik formát, mely mellett csak a rím nyer lassanként kegyelmet. A népköltészet még csak később lesz rá érdemes, hogy figyelemre méltassák; most még nem felel meg a kor Ízlésének s Vitkovics „Bácskai népdala“ nem igen talál méltánylókra az irók közt. így a század elején az időmértók uralkodik, s a költészetet mindinkább kivetkőzteti magyaros jelleméből. A lábak alkotásánál a hangsúly csak akkor jő tekintetbe, ha szükség van rá s a szók első tagjáról, ha az rövid, el kell tűnnie az erős magyar hangsúlynak, hogy a jambus rhyth- musát ne zavarja. Csak mikor az Auróra körrel a romanti- cismus kerül uralomra, mely nálunk a nemzeti irányt vallja főtörvényének, kezd az irodalom érdeklődése a népköltészet s annak tormái felé fordulni. Népdal- és mesegyűjtemények jelennek meg. A népies elem érvényesitni kezdi magát a műköltészetben, eleinte tárgyaiban, érzéseiben, nyelvében, majd versformájában. Már Vörösmarty és Czuczor is használnak itt-ott népies formákat inkább csak sejtve, mint öntudatosan, — a magyar rhythmust. Utódaik ismét visszaesést mutatnak, mígnem Petőfi, Tompa, Arany föllépnek, s a nemzeti formát diadalra juttatják. Az utóbbi aztán ki is