Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1880

a leiró elem közbevegy ülése szül; lyrai drámák, melyekben a lantos elemek kerekednek felül; epikai drámák, ha a drámába elbeszélő elemek tódulnak, ezek a hősköltemónyes és regényes színmüvek.

Kissé részletesebben időztünk e tankönyv szerkezeténél hogy annál jobban rámutathassunk az eredményekre, melyeket általa a poétika elért. Mint láttuk a metrika tárgyalása és a költői műfajok osztályozása volt az eddig, minek előadását tankönyveink megnehezítették. A hangsúly és időmértók felszines vagy félszeg tárgyalása az alap fogalmak definitiói- nak hiánya, továbbá az osztályozó szempont következetlensége a költői fajok osztályozásánál, mindannyi gátló körülmények voltak. A tanárnak magának kellett az ilyen fogalmak meghatározását adni, mint vers, rhythmus, költemény s meghatározásának mindig összhangzania kellett az illető tankönyv azon meghatározásaival, melyek az alapvető fogalmak segítsége nélkül épültek fel; a műfajok változatos csoportjain pedig soha sem tudott egységes és öszhangos áttekintést nyújtani. Greguss e nehézségeket nagy könnyűséggel szünteti meg. Nála az összes verstan a vers s a költeménytan a költemény definitioján épül fel. Egyik meghatározás a másikat szüli s az alapfogalmakból kiindulva, deduktive halad lefelé a legalsóbb fogalmakig, melyek mindmegannyi összefüggő láncz- szemek. Fentebb láttuk, minő alapon indul ki a szerző, hogyan magyarázza meg a verset, s hogyan osztályozza a műfajokat. Erre nézve néhány megjegyzést.

Eddigi tankönyveink a hangsúlyt és időmértéket vagy teljesen elkülönítve egymástól tárgyalták, mint a mely két verselés soha sem állítható egymás mellé, vagy, mint a Torkosé, úgy kisértették meg a kettőt összekötni, hogy az ütemben lábakat különböztetnek meg, mi még nagyobb zavarra ad okot. Greguss megfejti a kérdést s rámutat, hogy mindkettő egy elven alapul, a mennyiségi rhythmus elvén, melyet azonos mennyiségű hangsorok ismétlődése szül. Ezen ismét-