Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1880

szellem vádjába esvén, az összes középiskolákból kitiltatott, a mi azt eredményezte, hogy általános' figyelem tárgya lett s az ostromolt kiadó, a tilalom daczára, felszólította Tatayt, hogy művét rendezze második kiadás alá, ami elmaradt ugyan, de a tanárok, kik ekkpr többnyire kézirataik alapján tanították a költészettant, a „Remekekének hasznát vették még sokáig.

Az első rendszeres költészettani tanköny, mely gymna- siumunk tannlói kezébe adatott, Zsilinszky Mihály kézikönyve1) mely szerkezetére s anyaga beosztására nézve megegyez a „Remekekkel.“ Verstani s szónoklattani tájékoztatást bocsát előre, mint emez, s a költői műfajok elméletét a műpéldák mellé csatolja. Tankönyvére nézve szerző igy nyilatkozik előszavában : „A költészeti és prózai példányok összeállításánál némi arányt óhajtván létre hozni, a prózára nagyobb gondot fordítottam, mint az hasonló tartalmű eddigi gyűjteményeinkben tapasztalható; mert azon meggyőződésre jutottam, hogy az ifjú léleknek sokkal nagyobb szüksége van arra, hogy a prózában gyakoroltassák kellőképen, mint a költészetben" (?). E meggyőződés az a féle mondások félreértéséből származott, mint : „a próza mestersége sokkal nehezebb a verselésnél“ vagy „minden irodalomban mindig nagyobb számmal vannak a jó versírók, mint jó prózaikusok“. Szerző e meggyőződése nem annyira a „példányok összeállításánál“ emelkedik érvényre, — minthogy a prózai szemelvények a költőieknek alig egy harmadát teszik, hanem inkább az elméletre, a hol a prózai stíl sokkal alaposabban és behatóbban van tárgyalva, mint a költői. A verstan ugyanis sok tekintetben hiányos s a legfontosabb fogalmak (mint vers, rhyth- mus, költemény, költészet, költészettan stb.) meghatározását hasztalan keressük. A versről ennyit mond : „A költészet a

képzelemre támaszkodván, virágos, röpke (!) szavakat kíván, melyek zenei hangzatossáig alapján a rhythmus (még nem volt

J) A raagy. költészet és szónoklat kézikönyve, közrebocsátó Zsilinszky Mihály, 1868.