Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1878

11

érzék legközv eteti on ebb és legelevenebb serkentője úgy is az éneklés ; mégis idővel a hangszerzenével is mindtöbben foglalkoznának ifjaink közül, mi annál is inkább kivánatos, mert köztapasztalás szerint sok zenészeii tehetség lappang hazánkban, legalább arra mutat azon örvendetes tény, hogy most is, a serkentő körülmények csekély száma daczára, a művészet majd minden ágában, s a zeneművészetben is, oly kitűnőségekre mutathat számra kicsiny, de életerős nemzetünk, kik által a müveit világ méltányló elismerését rég kiérdemelte.

Arról sem szabadna megfeledkeznünk, hogy az énektanítás lelkesebb fölkarolása s módszeres kezelése mellett a jogosan várt eredmény nyújtana a tovább építkezéshez igazi alapot. Mert könnyű lenne ott magasabb müigények- nek is megfelelő tanulói karokat szervezni, hol már az al- gymnasium utat egyengetve, ügyes énekeseket nyújtana a karvezetőnek, kinek a szóllamok párszori énekeltetése után annál több időt lehetne fordítania az összéneklésre, ennek kifejezésteli árnyalatára s ezzel egyéb zenészeti szépségek iránti fogékonyság fejlesztésére; mig jelenleg a hallás utáni éneklés az ingadozó emlékezés mellett a legjobban begyakorlott kardalokat is hamar kivetközteti eredeti szépségükből s kínos és hosszadalmas betanítás mellett sem teszi igazán élvezhetőkké. És ily fejlődés fokozná a nemzeti zeneművészet virágzását is, mert ha vannak ügyes előadók, szenvedélyes énekesek, lesznek dalköltők, fejük irodalmi gazdagság ez irányban is s bizonyosan mind ez a nemzeti művelődés izmosodására vezérelne. Ilyen reménynyel tekintve a gymnasiumi zenetanitás nevelői horderejűt, bizonyosan méltányolni fogjuk a régi classikai görög kort, melyben a művészet minden ága a költészettel s maga a költészet a közművelődés fejlesztésével állott szoros kapcsolatban. így méltatva a zenetanitás képző hatását, nem fogjuk tán gúnyolva nevetni a német iskolai embereket, kik a szemléleti oktatással s beszéd-