Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1878
12 ügyesiiéssel egy időben megkezdik a népiskolai növendék zenészed érzékének ápolását, hogy annál szélesebb alapon megindittatyán a lélekrnüvelés, lehessen erre később minden irányban biztosan tovább építeni. Megszakítom eme gondolat további fejtegetését, nehogy azon téves föltevést ébresszem, mintha az összes nevelői teendők központjának, vagy legfontosabb teendőinek tekinteném a prot. gymnasiumon a zenetanitást. Távol legyen! Nem a legfontosabb, de bizonyára nem a legjelentéktelenebb s hálátlanabb tárgya a nevelésnek a zenetanitás. Különben is kötelességünk a kicsit kicsinységében is méltányolni a nevelés nehéz munkájánál sohasem feledkezvén meg arról, hogy oly megvető a nevelő, ki sokszoros veteményezése mellett inkább remélhet munkájára áldást, mintha midőn úgy is szétágazó tehetségünknek s élethivatásunknak általános képzésével foglalkozni tartozik, magát szerfelett korlátozza, csak kevés, de lényegileg általa szerfelett szükségesnek gondolt tantárgyak feldolgoztatására szorítkozván. Eme közlött gondolatok különben sem kívánnak bevégzett indítvány vagy sürgős teendők fontosságának igényével föllépni: hanem egyszerűen fölhívni a gymnasiumunk iránt érdeklődő lelkes közönség figyelmét arra, hogy ez irányban is lehetne sőt kellene tovább építkeznünk, mert. protestáns tanintézeteink életrevalóságát semmi sem biztosítja inkább, mintha itt sem ragaszkodunk mereven a múlt hagyományokhoz s nem elégszünk meg csüggeteg lemondással a már elért eredménynyel, de hazai művelődésünk, jelen korunk s egyházunk lényeges életkérdéseit szem előtt tartva építkezünk tovább azon alapokon, melyekre protestáns elődeink áldozatkészsége s buzgósága helyezett. Ha a közlöttekben a további eszmecserére alkalmat s fölhívást szolgáltattam, törekvésemet már is eléggé jutalmazva látom. Benka Gyula.
