Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1876
A) Értekezés. Ax életkorokról. (Anthropologiai tanulmány Rosenkranz nyomán.) Az emberi ólét gyors kifcjlése nem igen enged kényelmes alkalmat arra. hogy időbeli tartalmiról sazon alig észrevehető fokozatokról s átmenetekről tudatot vegyünk és elmélkedjünk, melyeken alapulnak az életkorok. Pedig naponkint megujoló tapasztalataink önmagukra fordul! figyelem mellett erős érdeket keltenek bennünk, hogy megismerjük. — s miután másithatlan kényszerűséggel állunk szemközt, kibéküljünk — szűkre szabott életünk időtartamával s azon még az ükebi) körű fokozatokkal, melyekben az életkorok lényege keresendő. Szomorú körülmény, az hogy az emberek nagy- része, az ifjú kort ábrándos álmodozásban élve át, legtöbbször akkor esik búskomor merengésbe az élet gyors lefolyása felett, midőn fájdalmas tapasztalatok kényszerítik, hogy magát többé gyermeknek, ifjúnak ne tekintse. Ezen kínos állapot ellenében abban is keresendő a tudomány egyik előnye, hogy tájékoztató vezérlete mellett jókorább fordul a vele foglalkozó figyelme a valóságra, megszokja becsülni s ebből folyólag józanul felhasználni mind azon előnyöket, melyek életfejlődésünk egész tartamához s annak egyes időszakaihoz, az életkorokhoz fűződnek s bizonyosan kevesebb ábránddal, de kárpótlásul kevesebb csalódással is nézi másithatlan jövőjét. melynek kéjelmességc s boldogsága nagyrészt attól függ, hogy használjuk fel okosan s tervszerűen a jelent. Igaz, hogy a tudomány voltakép önmagáért növelendő; de ezen önjavunkra ezélzó oknál fogva is megérdemli teljes íigvelmíinket az »nthropologia s ennek azon részlete, mely 1*
