Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1876

megnyugvással halad és működik oly irányban, mely az előbbi életkorok erőfeszítéseihez s izgalmaihoz mérten leske- vesebb csalódást foglal magában, mert átélt, átérzett élettapasztalatokon alapul. Ebből következik aztán, hogy az öreg ember nem lesz oly könnyen megindítható, uj és múló érdekű vállalatok részére nem lesz oly könnyen megnyerhető, mint az ifjú: nem is érzi magát minden eset által tcttle- gességekre, visszahatásra ragadtatni, mint a középkort élő férfi, ki ép az örökös harczban, küzdelemben, rombolásban s alkotásban érzi magat boldognak: sőt ezekkel ellenkezőleg az öreg határozataiban késedelmes, de óvatos, épen a lényeges és szökségképeni dolgok iránt annál több biztosságot, annál helyesebb belátást s annál finomabb tapintatot tüntet elő, s neki megfelelő vállalatok keresztül vitelénél ép azért még következetesebb s még kitartóbb, mint a középkort élő ember. Ezért bölcseség, lelki béke s a kedélynek gyermok- dedsége és nyugalma azon nemes jellemvonások, melyek a természetes életirányt követő öregnek koronát tesznek fejére s őt az ifjak és férfiak feletti tekintélyes uralomra és bölcs vezérkedésre képesítik. Es épen ezen kiváló jellemvonások azok, mik az öreg-korban élők számára köztiszteletet, feltétlen bizalmat, tekintélyt és elsőséget biztosítanak. S valóban jól is esik kegyelettel tekintenünk az őszre, ki átélve az élet komoly küzdelmeit, kiismerve a dolgokban és életviszonyokban a lényegest, igénytelensége, nyugodt lemondása, nemes nélkülözése s e mellett mély belátása és öntudatos ártatlansága által önmagán oly kitűnő erényeket tüntet elő, melyek az emberi élet valódi díszei s ,oly érdemek, melyek az embert, valódi emberré avatják. Bizonyosan tehát nagy előítélet az, melynél fogva a mindennapi életben sokan az öreg-korról fájdalmas, szánakozással szófiának s szónoki hatásvadászattal leírják azon szenvedéseket, azt az elerőtlenedést, kimerültséget, mely az öreggel az életet megutál tatja S' őt a ránk nézve oly iszonyatos halál gondolatával eleve kibékíti. Rendes fejlődés mellett épen az öreg-kor az, mely az ember számára a legtisztább s legönzetlenebb örömöket megérleli s legtöbbször az ember önmaga oka annak, ha reá nézve az öreg-kor csupa „nem szeretem“ napokból áll. melyektől megszabadulni valóban isteni jótétemény.