Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1874

a körhyezeten, húsos otr, duzzadt ajkak, kis mell, de annál nagyobb altest, tartós romolhatlan étvágy, gyenge ércztelen hang< nem ritkán dadogó, akadozó beszéd s ezekhez hasonlók azon kül jegyek, melyek a phlegmatikus embert előre sejtetik velünk. XVI. Lajos volt ilyen tökéletes phlegma, ki naplótöredékeiben alig emlékszik meg az állami érdekekről, alig említi, hogy ő ki- rálykodott volna, de annál többet beszél kényelemről, lakomákról, kedélyes poharazásról s nyugalmas magányéletről. Példánya a phlegmának hazai történétünben Dobzse László; kár hogy arcz- képe s alakja hiteles példányban ránk nem maradt, habár életmódja s tettei eléggé jellemzik. Részben szinte phlegmatikusnak tekinthető Göthe, ki költeményeiben oly gyakran beszél nyugalom, megelégedés és csendéletről, holott ennek ellenében Schiller, a szabadsághös Byron és Petőfi heves lélekalkatuak voltak. Ismét más természetadta küljegyekben fejezi ki magát rendesen testileg is a méla lélekalkat. A mélák gyöngéd, nyúlánk testal- lcatuak s e mellett keskeny vállak, gyenge és szűk mell, hosszú nyak, mélyen fekvő bágyadt szemek, melyek inkább a lélekbe befelé, semmint a kül tárgyakra kihatólag tekintenek, sápadt hala- vány arczszin, halk töredezett beszéd, tompa mély hang, szószegénység a társalgásban, továbbá az arczkifejezés egyformasága, mely azonban a mellett eléggé érdekes és jelentékeny, magaviseletben s cselekvésben feltűnő nyugalom, meggondolás, kissé félős tartózkodás — ezek azon jellemző sajátságok, melyek a méla lélekalkatuakat velünk sejtetik. így Shakespeare alakjai közül Hamlet melancholikus, Macheth, Cassius, Coriolán és II. Richard cholerikus, Romeo sangvinikus s az öreg Falstaff Jankó nevetséges phlegmatikus. Végre testileg abban jellemzi önmagát a vérmes testalkatú ember, hogy rendesen gyenge nyúlánk testalkatú, kinél a test egyes tagjainak aránya összhangzó, az arczszin sugárzó rózsapiros, a tekintet mozgékony élénk, a hang olvadozó csengő, a beszéd gyors és folyékony, a magaviselet szeszélyesen változó, de a mellett mindig fesztelenül uj és érdekes, mert ment minden betanult és megszokott modorosságtól.

Ha ezen felsorolt testi és lelki sajátságokat megjegyezzük, még az állatoknál is bizonyos lélekalkatok hasonmásaira ismerünk, így a majom és kutya vérmes; — az őrlők, rágcsálók, nevezetesen az ürge, egér, hód méla; —■ a ragadozók kivált az oroszlán, tigris, a saskeselyü heves; — a kérődzők, kivált az ökör, a teve,