Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1872

Mi az elsüt illeti, rámutatunk Verancsics életére, mely azt bizonyítja, hogy ő kora tudományosságának szinvonalán állott. A mellett mint államféríiu, ki ismerte az udvarok gon­dolkodás-módját, célzatait és törekvéseit, képes volt az események szövüdési titkába tekinteni, s azokat nem elszigetelten, hanem okozatos összefüggésben tárgyalni. Ö az állam hajójának nemcsak kormányosait ismerte, hanem azon viharok okát és természetét is, melyek azt ide-oda hányták. A történetírói pályára pedig tudatosan készült. Hazai adatok gyűjtése mellett nem­csak régibb krónikásainkat, hanem az ókor classicus történészeit is nagy szorgalommal tanul­mányozta. Róla el lehet mondani azt, amit Aeneas mond Anchistsró'l, ki a régiek hagyomá­nyait dióhéjban akarta elmondani : „Tűm genitor veterum volvens monumenta virorum.“ Ol­vasgatta Liviust és Tacitnst, Strabót és Pliniust ; ismerte Aeneas Sylviust, Sabellicust, Vola- terranust és Joviust, a kiknek műveit gyakran emlegeti, sut ez utóbbiról nagy elragadtatás­sal beszél. Azonban jóllehet Jovius érdemeit minden kortársa fölé emeli, más részről nem áll­hatja meg, hogy annak a magyar ügyekre vonatkozó téves állításait meg ne igazítsa. >) Ezen, részint helynevekre (Mohács, Visegrád stb) részint tényekre vonatkozó helyreigazítások kapcsában egész elbeszéléseket sző be, melyek az eseményeket egészen más világításban tün­tetik fel. Jovius szerint pl. Izabella különösen Martinuzzi tanácsára küldte ki fiát a török csá­szár sátorába ; Veráncsics szerint pedig inkább Yerböczy volt a sürgető, a ki a törökben bi- zott, s a ki aztán ezen bizalmának lett szomorú áldozata. Veráncsics nemcsak a történelemben, hanem a földrajzban is jártas volt. Kevesen ismer­ték oly alaposan Europa államait és különösen hazánkat, mint ő, mert kevésnek volt arra alkal­ma, hogy hasonló tudományos készlettel annyit utazhatott volna, mint ő. Alig volt nevezetes vá­ros, melynek kiválóbb érdekű történeteit nem ismerte volna. Olvassa el bárki az első kötet hetedik fejezetét, mely Erdély, Moldva és Oláhország állapotáról szól, és meg fog győződni ez állítás igaz voltáról. A tények hitelességére nézve — levonva nehány ehronologiai botlást2) — bármely akkori történetíróval kiállja a versenyt. Nagyobbára oly eseményeket beszél el. melyeknél ő maga is szerepelt. Ha nélia észreveszi, hogy adatai talán kételyt támaszthatnak az olvasó­ban, rögtön siet megjegyezni, bogy ő maga volt jelen s éppen nem nagyit. Például, Buda 1541-ki veszedelmének részletes elbeszélésénél előlegesen kijelenti, hogy „nagy részében ő maga is szemtanú volt“ s végül ismét igy szól : „Mindezeket penig egy örök emlékezetért ir­tani, mert ezek mind igy voltának .......ha ki penig kilömben mondaná, bizony vétket tehetne az j ámbor beszédében.“ Valóban nincs is okunk kételkedni igazmondásában, kivált ha tudjuk, mily szorgalommal járt utána az adatoknak oly eseményeknél, melyeket csak hallomásból is­mert. János király halála előtt nehány nappal ezt Írja Verbőczinek: „midőn e gyászos és gonosz időszak eseményeit — mennyire elmémtől és csekély tudományomtól kitelik — papi­rosra vetem, tudni kivánom ezen Majlát- és Balassaféle összeesküvés egész sorozatát, hogy munkámban s ennek hitelességében hézag ne legyen.u Egyátalában nem olyan könnyenhivő, mint az ő kortársa Szerémi György, aki minden rendkiviiliség iránt babonás érdeklődést tanúsít. rum ne omnimo negem tibi vei in parte quod exigis; scito, quod rei cogitationcm, curamqae non intermitto, et quotidie aliquid in mnimosinis meis annoto, quod in dies assequor, ut augendo operi non desirn colligere, et steuere in creme nta, nec praeterea mihi desideratur aliud, quam otium et se- cessus. Quae duo, si quando novis, et vix iam speratis gratiis numinum quorumpiam obtinuero, tot Chartas scriptis onerabo, tot hiisdsm insömam calamos, quot poterit meum ingenium; nihil interim conatuum quoque omissurus, ut two aliquorumque amicorum rneorum de história mea desiderio, ex- pectationique, quoad vires mihi suppetent, satis/aciam, vel solo officio, si re nequivero. Ver. Munk. X. V. Vegyes levelek. 237—239 1. ’) Paulo Jovi Novocomensi, antistiti Nucerino, Antonius Wrancius Sibenicensis Dalmata S. P. D. (I. k. 178.1.) z) Például a bácsi országgyűlést 151G-ra teszi, holott két évvel későbben volt; azon hatvani országgyűlést pe­dig, melyen Verbőczy nádorrá lett, 1523-ra, holott 1525-ben volt. 2 *

Next

/
Thumbnails
Contents