Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1872
— 12 — Veráncsics műveinek szép jellemvonását képezi a hazafias és erkölcsös szellem. Dacára annak, hogy ö maga dalmát származású, igaz magyar hazafiui kebellel ir, a haza sorsa mélyen érdekli őt, s éppen azért gyakran erősen kikel azon főnemesek ellen, a kik a haza közjavát feláldozzák saját önző czéljaiknak. így kárhoztatja például II. Lajos korában Zápolya nagyra vágyását és a köznemesség törvényellenes cselekedetét a hatvani országgyűlésen; kárhoztatja azon urakat, akik János halála után nem akarták engedni, hogy Izabella békére lépjen Ferdinánddal, aki méltányos feltételekkel kinálta meg; kárhoztatja kiilö- nésen Matinuzzit, ki nagyravágyó gonosz politikájával veszélybe döntötte Erdélyt és Magyar- országot. Fájdalommal ir a keresztyén vér ontásáról, melyet kímélni kellene. Nem tartozik azon kath. főpapok közé, kik a protestáns keresztyének iránt több gyűlöletet tápláltak szivükben, mint az ozmán iránt. O nem annyira a reformatióban, mint inkább az általánosan elterjedt erkölcstelenségben és vallástalanságban keresi, illetőleg találja a romlás fő okát. Csak két helyet említek itt föl, melyekből a sz. olvasónak alkalma lesz megismerni Veráncsicsnak e részbeni gondolkodását. Előadván az okokat, melyeknél fogva a török szultán átvette Buda várát, többek között igy ir : „Budában ezenben egy nagy deghalál, ki ugyan rettenetes vala, támada, mint egy Jeruzsálem veszedelme. Mert megtilták az terekek, hogy senkit Budában ne temetninek, hanem kihordanának. Mikoron megveradott, az taligások házankint jártának* úgy hánták a sok hót testet, csak az Ur isten tudja megmondani, mert az ebeket az hót desznót, az hót embert mind együtt hortták az taligán ki a mezőre. Az Ur Isten penig mindazért miveié az magyarokon, mert az Ur Istent nem kérdik meg rajta, hanem sereget szerzi- nek!)...u Általában vallásos felfogása, melynél fogva az Isteni gondviselés intézkedéseiben megnyugszik, bizonyos magasztos kenetes szint kölcsönöz előadásának. „Az Ur Isten az basát megrettentette — mondja az 1566-ban Palotára tört török vezérről — éjjel elszökék Palota alól, az ágyukat kit elvitt, kit ott hagyott, 44 tuna port, golobisnak sokságát, sátort, lovat, hadakozó szerszámokat, nagy szégyenvallással mene Székesfijérvárra. Ezt az Ur Isten miveié, neki kell ezbül adnunk az tisztességet és győzedelmet. Ezután is, ha az Ur Isteniül tartják az győzedelmet, ennél nagyobb szerencsét ad az Ur Isten.“2) Mindazáltal nagyon csalódnék, aki ezek folytán azt hinné, hogy Veráncsics fatalista. Nem. ü tudja, hogy az ur isten nem tesz csodákat, ha az emberek nem mozognak ; de tudja azt is, hogy, ha a hazafiakban több volna a keresztyén erkölcsből, ha több volna az önzetlenség, a törvények iránti tisztelet, és a honfitársak nyugalmának és vérének kímélete, akkor Magyarország bizonyára nem tüntetne fel ily szomorú sötét képet. Az okok vizsgálatában nagy lelkiismeretességet és elfogulatlanságot tanúsít. Sokszor a törökben, de még többször a hazafiak pártszenvedélyében találja valamely esemény okát. Például hozzuk itt fel Buda estének okait, melyeket Veráncsics valódi diplomatikus felfogással részletez, kimutatván^ hogy a török szultán azért jött arra a gondolatra, hogy Budát bevegye, mert 1) a magyar főurakban, kik közül sokan vágytak a fejedelemségre, nem lehetett bizni; 2) mert sokan titkon Ferdinánd pártjához szítottak; 3) mert János király birtoka a nagyváradi béke ellenére lefoglaltatott; 4) mert maga Izabella is hajlandó Ferdinánddal békülni; 5) mert az ifjú király gyámsága felett is sokan versengenek. A mi végre Veráncsics előadási modorát, nyelvezetét illeti, erre nézve azt mondhatjuk, hogy mind a latin, mind a magyar szövegben korához képest elég müveit, komoly és tárgyhoz illő. 3) Főereje kétségen kívül a helyzetek és személyek eleven festésében áll, úgy hogy >) Ver. Munk. II. 83. 1. 3) Veráucs. Munk. II. K. 113. 1. 3) Az olvasóhoz néha „uraim“ legtöbbnyire azonban „kigyelmed“ kifejezéssel fordul. így: Kigyelmcteknek ezt sok beszéddel Írhatnám meg — hogy kigyelmetek röviden megértse stb.
