Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1870
6 megnőtt s akkor a levélvivő elindult rendeltetése helyére, hol a rabszolga fejét ismét gondosan megszabadították a hajtól s hason módon válaszoltak. Hogy a titkos irás ezen neme késedelmes, a dolog természetéből foly. Sajátságos titkos irás a spártaiak skytala-ja, melyről Plutarch tesz említést Keskeny pergament szeletet göngyölgettek egy botocska körül úgy, hogy annak szélei épen összeértek. Erre írták fel a titkos közleményt. Ha már a pergament lefejtetett, az irás olvashatlanná lett. A kihez az irás intézve volt, birt épen egy olyan botocskával, mint a minőn az értesítést Írták, arra felgön- gyölgette a szeletet és leolvasta az Írást. Újabb időkben nem az elmenesztésre, mint inkább az írásjegyek titkosságára fektetik a súlyt s e tekintetben a legjobb szolgálatot a számjegyek (chiffer) nyújtják. Ha azonban a betű kifejezésére pusztán egy szám és következetesen ugyanazon szám használtatnék, az olyan írásnak megfejtése alig nyújtana nehézséget. Hogy valóban megfejthetlen legyen, szükséges egy-egy betű jelzésére több számjegyet és számcsoportot felállítani, s azokat vegyesen használni. Még ilyen elővigyázat mellett is megtörténik, hogy több összehasonlított okmányból a titkos irás megfejtetik. így sikerült Yiete mathematikusnak IY. Henrik francia király korában II. Fülöp spanyol király titkos iratainak kulcsát megfejteni s a franczia király erre két évig kisérhette észrevétlenül a ravasz Fiilöpöt diplomatiai alattomos utain. Midőn e körülmény Fülöpnek értésére esett, roppantul bo- szankodott s Henriket varázslással vádolta be Rómában. II. Az emberi léleknek egy mindig felismerhető törekvése az, hogy kitűzött feladatait mennél könnyebben, mennél rövidebb idő alatt kívánja véghez vinni. Felismerhető e törekvés az emberi tevékenység minden terén és az emberiség életének minden korszakában. Nagy volt a teher, mit odább kellett vinni; csinált az ember kerekeket s ezek segedelmével tízszeresen megkönnyítette munkáját. Sebesen kellett haladni, az emberi tüdő és lábizmok nem bírták az utat : jó szolgálatot tett a ló, mely a nyereg alá s a hámhoz szokott. E törekvésnek köszönhetjük, hogy ma már a világutakon gőzerő mozgatja az óriási jármüveket, s a villany szárnyain röpül a gondolat világról-világra, megszégyenítvén az egykor nagy jelentőségű galambpóstát is. Megkímélni erőt, megkímélni időt! régi jelszó, melyet az emberiség zászlajára felirt. Már a legrégibb népeknél az irás körül is megvolt a törekvés sebesen írni. így támadt eleinte a képből a betű. így törekedtek a betűnek is mennél egyszerűbb, könnyen irható alakot adni, s a hol azt az írásnak eredeti jellege nem engedte, teremtettek uj abéczét, mint pl. az aegyptomiak az an un a ni vagy királyi írást, mely két-három egyszerű vonáska összetételéből támadt és sokkal könnyebben lehetett kezelni, mint a nehézkes hieroglypheket. Midőn azonban a rendes irás, minden simasága mellett, meg nem felelt a sebesség igényeinek, legkönnyebb módul kínálkozott a rövidítés, mi abban állott, hogy például a magánhangzókat nem Írták ki mint a héber írásban, vagy egyes szavak helyett csak azok kezdőbetűje lett kiírva, miből szinte a zsidóknál kifejlett a kabbala — ti- tokszerüségével. Az ó testamentom is gyakrabban megemlékezik sebes-irókról. Ilyen írásból azonban reánk semmi sem maradván örökül, azon sebes-irás milétéről nem szólhatunk. A görögöknél, azt állítják, Xenophon jött első azon gondolatra, hogy a közönséges görög irás helyett egyszerűbb jegyeket használjon, melyekkel aztán nagy mesterének Sokratesnek előadásait szószerinti hűséggel leírja. Tanulótársa Plato szinte elfogadta Xenophon jegyeit, s képes volt egész szólásmódokat egyszerű jelé- nyek által kifejezni. Csakhamar ezen irás a görögöknél elterjedt s mint külön mesterség gyakoroltatott s a vele foglalkozók rövidenirók, sietve irók, jegyirók, szükenirók (stenographok), sebes- ir ók (tachygraphok) nevei alatt emlittetnek. Említés tétetik, hogy még Cicero idejében mutogatták Homernek rövidített jegyekkel lemásolt Iliasát, mely mindenestül egy dió-héjba elfért. Valamint a tulajdonképi Írást magát, úgy ezen sebes-irást is a rómaiak a görögöktől örökölték. Egy római költő Quintus Ennius hosszabb ideig tartózkodván Görögországban első kezdte a görög jelényeket a latin nyelvre alkalmazni. A ki azonban a sebes irás mesterségét jelentékenyen tökéletesítette, az Marcus Tullius Tiro, a nagy szónok Cicero szabadosa volt. Ez a tőle
