Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1868
9 Szobi Mihály (1721. abonyi lakos) mint tanú beszéli, hogy ő anno 1685. Túrra menyén nótáriusnak, midőn a szarvasi törökök ellenezték volna a túriak marháinak legeltetését az úgynevezett Lajt foknál és a szarvasi Körös alján, ö irt az egri basának, a „lionnét is csauszt vagy postát küldvén az törökök az Lándorfehéryári fényes portára az túri követekkel edgyiitt hogy őket a szarvasi törökök háborgatnák, kikkel is oly válaszuk jött az Lándorfehérvári fényes portáról, hogy semmi úttal móddal ne merészeljék a szarvasiak háborgatni az túri lakosokat.“ Elbeszélik ketten is az esetet, hogy a szarvasi török aga búzával vetette volt be a „Kovács Laponyagi földet“ >), mely Szarvas alatt terült el, és mikor már szépen learatta és keresztekbe rakta volna gabonáját, akkor neki ment Varga Gáspár túri lakosnak marhája s nagy kárt tett benne. Erre a szarvasi aga felbosszankodván Vargának mintegy 30 darab marháját elfogta s a várba hajtatta. De Varga egy más túri lakossal, Szűcs Mihállyal bejött Szarvasra, sok tanúval bizonyítván azt, hogy a török által felszántott föld tulajdonképen a túriaké, mire az elfogott marhát visz- szakapta. „Azon időtől — mondja Száraz János, tertius testis — azon földeket is visszabocsát- ván az török, sohasem szántotta, sem szarvasi lakosoknak szántani nem engedte, sem halászó vizit nem halásztatta.“ A tanúnak igaza volt abban, hogy azontúl a török sohasem bántotta határukat; mert ugyanazon esztendőben a fentebb emlitett diadalok által fellelkesült császári hadseregek már az alföldi várakat kezdték visszafoglalgatni. A szarvasi aga már nem vehette hasznát a bő aratásnak; mert Szolnok felől nagy veszedelem fenyegette. Ugyanis a császári hadvezéreknek sikerült elfogni a török tudósitó leveleket s azokból megtudni, hogy a szarvasi aga (H. szerint basa) egészen elszigetelten áll. Erre a Szolnoknál öszpontositott sereg rögtön útnak indult s az itteni törököket oly véletlenül lepte meg, hogy azok minden ellentállás nélkül, csak menekülésről gondoskodva elfutottak, a várban hagyván minden hadi készleteiket. A mieink üldözőbe vették a Gyula felé futó ellenséget, 150-t levágtak, 23-at elfogtak s a várat sok zsákmánnyal együtt birtokba vették. Őrizetül öt regimentet hagytak itt, u. m. a lovasságból Fürstenbergét és Gondoláét, a gyalogságból Castilliét, Mansfeldét és egy ismeretlent.* 2) A lakosság pedig, mely már hitvallásánál fogva is Tökölyhez szított, hogy a császári hadvezérek haragját elhárítsa magától, hűséget ígérvén a királynak, bőven gondoskodott a katonaság ellátásáról. Egy másik forrásban3) ugyanezen esemény úgy adatik elő, hogy midőn Merczy és Heuszler tábornokok Eger ellen nyomultak, a török megijedvén azonnal odahagyta Szolnokot, Szt.-Miklóst és egyéb körülfekvő helyeket, mely alkalommal a Szolnoktól 6 mértföldre eső erős Szarvas is kardcsapás nélkül a császáriak kezébe került. Ez egyezvén a fentebbi közleménnyel és a Ráth Károly följegyzésével, bátran fogadható el ténynek, hogy Szarvas 1685-ben végképen megszabadult a töröktől. Következő évben már annyira kedvezett a császári seregeknek a szerencse, hogy Lo- tharingi Károly herceg, Abderhaman vitéz ellentállása dacára, Budát is visszaszerezte. Miután ') Valószínűleg a mostani Bolza-kert vidéke. Külömben liárom pont felett civakodtak a túriak a békésmegyeiekkel, különösen az öcsödiekkel és sz.-audrásiakkal, u. m. a kákái fok, Kovács Laponyag, és a Lajt-fok felett. Ez utóbbi helyen'nagy verekedés támadt az öcsödi és túri lakosok között a halászati jog felett 1721-ben. 2) Losclige Lénárt, Magyar-török Chronologiája szerint Markovics. A mű német nyelven jelent meg Nürmbergben 1686-ban, tehát az elbeszélt esemény után közvetlenül. 3) Zeiler-Stübel, Hungária, oder Neu-Vollständige Beschreibung des ganzen Königreichs Ungarn, sammt dazu gehörigen Landen und Städten. 1690 etc. 852 1. 2
