Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1868
10 pedig Erdély is Lipót uralnia alá került, a zalán-keméni és zentai fényes diadalok után, Magyarországban — a temesi bánság kivételével — megszűnt a török hódoltság. De a másfél százados török uralom szomorú pusztasággá változtatta e vidéket. „Sehol iható viz erei; a mocsárok, tavak biizhödt vizét még a marha sem itta. Sehol egy viruló fa, melynek árnyéka az utasnak enyhet adna. A fü, bozót oly magas volt, hogyha a lovasság rajta keresztül ösvényt s mintegy barázdát nem nyit, a gyalog alig vergődhetett volna át. Sehol a roppant térségen egy barátságos hajlék, sőt nyoma sem volt az embereknek, kivéve a pásztorok néhány nádkunyhóit.“1) A várak nagy része, azon okból, hogy ezután az ellenségnek védhelyül ne szolgáljanak, leromboltatott. Ekkor romboltatott szét a szarvasi vár is. A sokat zaklatott nép belátta, hogy a vár és környéke rá nézve veszélyes lakhely s másutt keresett biztosabb lakást. Mintegy harmincz év szükségeltetett arra, hogy a néptelenné vált vidék újonnan benépesitessék s a majdnem végkép elpusztult Szarvas újra fölépüljön régi omladékáiból.2) A vár omladékáit, némely épületeinek maradványait még Markovics Mátyás is szemlélte, ki 1735-ben lett szarvasi pappá. Az ő elbeszélése szerint akkor a Iádnak némely darabjai és oszlopai a Körösön még láthatók valának. A török épületek közül egy széles boltozatos ház állott a Körös partján, mely állítólag a törökök fürdője volt, külömben oly erős, hogy benne Markovics idejében Faskó István nevezetű uradalmi tiszttartó egész kényelemmel lakhatott. Ennek közelében állott a mecset, melynek romjait Ácsai Simon hányatta szét, midőn annak helyén házat akart épiteni. A tulajdonképi váron kivül látható volt még egy széles sánc s még egy másiknak is némi nyoma, melyek az egész helységet bekerítették, miből világos, hogy Szarvas zárthely volt. Ezen sáncokon belől látszottak még a régi Szarvasnak maradványai négyszög alakjában. A vár szintén négyszög alakú volt, a magasra fölhányt töltések szögletén földdel tömött erős bástyákkal, melyek alatt mély és meredek sáncok tátongtak, telve a Körösből oda szolgáló vizzel. E sáncokon keresztül még a helység ujonnani benépesítése után is soká nem lehetett átjárni, mig az idő lassanként el nem egyengette pusztitó karjával a meredélyeket. A vár éjszaki fala a Körös balpartján vonult el, körülbelül ott, hol jelenleg a gr. Bolza-féle kastély kertjének fala áll. A vártér szélessége 260’ hosszúsága 340’ volt, közepe pedig ott, hol most az evangélikus templom áll. íme csak ennyi az, mit eddig a rendelkezésemre álló források után Szarvas régiségéről felkutatnom sikerült. Lehet, hogy sok érdekes, különösen a nép életére vonatkozó, adat fekszik még eltemetve a régi levéltárak pora alatt, várva a buvárkezet, mely napfényre hozza őket a jelenkor használatára. A magyar tudományos Akadémia és a Történelmi Társulat üdvös működése már sokat tett és bizonyára még többet fog tenni ezután, ezen a török által letarolt alföldre vonatkozó források gyűjtésében; s akkor aztán ügyesebb kéz művészi alakban állíthatja össze azt, aminek egyrószét én egyszerű napszámosként csak' időrendben halmoztam össze. ’) Horváth Mih. M. T. IV. 191. 1. 2) A hely neve még azután is fenmaradt. Az 1694. év april havában Magyarországból és Erdélyből érkezett Tököly-féle exmissariusok jelentik, hogy a „német mind a Dráván, mind Szegednél a Tiszán, mind Szarvasnál in confluentia trium fluviorum Keres, hidakat csinál; ily hir van, hogy ezen hidak csi- nálásával confundálja a török elméjét, mindenfelé készületeket mondván.“ L. Thaly Kálmán, Tö köly Imre és némely főbb hiveinek naplói és emlékezetes írásai. Mon. Ilung. Hist.írók. XXIII k. 202 1. Zsilinszky Mihály.
