Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1868
7 először a török kezére. Veráncsics ezen évről azt mondja, hogy miután Temesvárt Losonczy elhagyta, Almiét basa Lippa ellen ment, azt pusztán találta s népét ellielyezé a Maros melletti minden várakba s egész Váradig pusztított. Debrecenhez köÄd az egész Kunságot fel- rablá. Többet harmincöt ezer embernél elrablának *). Ha tehát at* egész vidék, névszerint Lippa, Nagylak, Csanád, Szolnok, Szeged, Túr a török kezére jutott, úgy Szarvas sem tarthatta magát, jóllehet ez állitást följegyezve sehol nem találom. Ráth Károly előszámlálja az évről évre elfoglalt és visszavett várakat 1521-től egészen 16!)7-ig; de hogy följegyzése nem teljes, kitűnik abból, hogy az elfoglalt várak sorában Szarvas sehol sincs feljegyezve, mig ellenben a visszavett várak között 1685-ik év alatt ott van* 2); már pedig nem lehetett volna visszavenni, ha valamikor el nem foglalják. Továbbá Békést, Szolnokot és Sz.-Miklóst sem említi, holott azok is 1685-ben vétettek vissza. Hellebranth ugyan bizonyosként állítja, hogy Szarvas Gyula után 1566-ban esett el, de mivel ő általában semmi hiteles adatokra nem támaszkodik, hitelt alig érdemel3). Az 1589-1591 -ki lióditások közt olvassuk, hogy a temesvári basaság alá hódoltatott részek között a Bihar megyében fekvő Hosszú-aszó, M e z i t h szarvasi ispahia4) által hódittatott meg5). Ezen időben a nép iszonyú zaklatásoknak volt kitéve; a török és magyar portyázók szokatlanul elszaporodtak, úgy hogy egész helységek lettek lakatlanokká. Ekkor állott elő az alföldi pusztáknak egy nagy része; Szarvassal tőszomszédos Décs, Halásztelek, Káka, melyek addig népes virágzó helységek valának, szintén ekkor lettek pusztákká. A törökök váraikba vonultak vissza, csak akkor mozdulván ki, ha a császári hadak ellen egyesülniök kellett. Páproki Bertalan6) a szolnoki és szarvasi basákról azt mondja, hogy azok 1593-ban Gyuláról és Csongrádról 130,000 embert segítségül nyertek a császári vezér Tiffenbach ellen, ki a török sereget Budáig üldözte. Két év múlva uj erővel fogtak a magyarok a török kiszorításához és Miksa főherceg Szarvast fölszabadította, s az ellenség elűzése után 300 fegyveres embert hagyott a vár őrizetére. Ezzel megegyező Braunen Györgynek7) azon közleménye, hogy 1595-ben Miksa főherceg, miután Szt,-Miklóst elfoglalta volna a következő három várat is visszavette: Szarvast, Békést és Erdőhegyet (Aradmegyében a fehér Körös mellett), és pedig mind a négyet hat nap alatt. A következő évben kénytelen volt a török elhagyni e vidéket; s Szarvas egész 1677-ig a keresztyének birtokában maradt, de csak annyiban, a mennyiben ez idő alatt a töröktől segített erdélyi fejedelmek bírták e vidéket. Egész Békésvármegye az erdélyi fejedelmek alatti török hódoltsághoz tartozott8). A vallási és polgári szabadságért folyt Bocskay-, Bethlen- és Rákóczy-féle háborúk alatt a lakosság sorsa a harci szerencse forgása szerint változott; kevés béke mellett sokat szenvedett. A szarvasi ma') Memoria rerum, quae in Hungária a ható rege Ludovico ultimo acciderunt. Monum. hist. Hung. HL 84. 1. 2) Lásd: Török-magyar viszonyok, Akad. Ért. III. k. 15—23 1. 3) Markovics is csak valószínűség szerint beszél. Credibile est — mondja Commentar-jában — Turcas hunc locum (Szarvas) insedisse circa Annum Domini 1506. quo Anno Pertaffus purpuratus Solimanni ex So- rore Nepos, Gyulám arcem obsidione cinxit et expugnavit. <) Szpahia (szipahi, szpáhi) török szó, s általában lovast jelent, de mivel Magyarországban szolgáló török lovasok jutalomképen földbirtokot kaptak hűbérül, a szó alatt török földesurat kell érteni. 5) Lásd: Török-magyar viszonyok. Akad. Ért. III. k. 51. 1. 6) Bartholomaei Paproki História Belli Turcici sub Budolfo II. anno 1593. in Hungária gesti p. 33. Eredetileg cseh nyelven. 7) Zeiler, Hungária etc. 052. 1. H) Ráth K. i. m. 27. 1.
