Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1863
7 Végezetre maradjatok meg azon tudományban, azon új életelvben, melynek hivatása e világot átalakítani s előteremteni egy új Jeruzsálemet, az Istennek országát. — Maradjatok meg azon tudományban, melyet a tiszta kereszténység hirdet, s melynek hűséges terjesztése tanintézetünk feladata. Ki ne érezné, hogy ezen tudomány nem lehet más, mint azon tiszta keresztényi szeretet, melynek tüzében a születés, rang, nemzetiség válaszfalai összeomlanak, s mindnyájan mint Istennek gyermekei, mint egymást szerető testvérek az Úrban összeforva meg- szentesülünk s gyarlóságunk érzetével is óriásokká leszünk. — Ezen tudomány nem lehet más mint azon tiszta humanitás, mely Krisztusban mint Isten-emberben a legtisztábban nyilatkozott, ki egyaránt keblére öleié a szűkölködőt, lett legyen az zsidó avagy pogány. Ezen tudomány nem lehet más, mint azon tiszta humanitás, mely a mi tanintézetünknek is jelszava, hol személyválogatás nélkül fogadtattatok, testvéri szeretetben összeforrtatok, hogy majdan az életben is személyválogatás nélkül együtt küzdjetek, együtt szenvedjetek, együtt örüljetek mindenütt ott, hol azt nemesebb eszmék, egyházunk s hazánk jóléte, saját lelki üdvösségünk tőlünk megkívánják. — A hálát, az elismerést, mellyel édes szülőiteknek s azok képviselőjének ez intézetnek taitoztok, csakis az által bizonyíthatjátok be, ha mindenkor — Isten akaratával összhangzólag, — az igaz ügy liivei leendőtek. Ez azon tudomány, melyben ha megmaradtok, Pál reménydús Ígérete bételjesűl ti rajtatok, mert ez által „mind magatokat megtartjátok, mind azokat a kik hallgatandanak titeket.“------S zeretett tanuló ifjúság! Fogadjátok a mondottakban intézetünk jóakaró tanácsát, — melyet nektek, mint távozó növendékeinek a tanév utolsó vasárnapján felajánl. — Kövessétek e tanácsot éltetek minden percében, — s akkor kedvesek lesztek Isten és emberek előtt, mi mindnyájunk kegyes óhajtása, s intézetünknek benneteket megáldó búcsúszózata. Mi pedig keresztény Atyámfiái, testvérek az Úrban, kik lábainknál láttuk fejlődni ez ifjú nemzedéket, — kik azok fejlesztésére intézetünk pártolása, anyagi és szellemi föntartása által tettleges befolyást gyakoroltunk, örüljünk és örvendezzünk azon, hogy a szent lélek eszközeivé lehettünk, hogy, mint Krisztus igaz követői, az Isten országának terjesztői vagyunk.— Részvétünkkel, elismerésünkkel, jóakaró tanácsunkkal mozdítsuk elő ezután is tanintézetünk fölvirágzását, tudva azt, hogy benne s általa fölvirágzilc hazánk s protestáns egyházunk jóléte, boldogsága, mely után mindnyáján buzgóan fohászkodunk. — Ámen. — Benka Gyula, tanár.
