Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1863

II.

Jelentés a tanoda évi eseményeiről és nevelö-tanitói munkásságáról.

A) Az egésznek 1863|4-iki tényezőiről állapotairól s fejlődési mozzanatairól.

Hogy a Bányakerületnek alföldi főiskolája fölött a föntartási gonddal együtt a közvetlenebb kormánylási jog a békési ágost. liitv. ev. nagy esperesség autonómiájához tartozik, köztudomás tárgya; valamint az is, hogy az esperességet a közelebbi feliigyelésben képviseli egy főiskolai tanács. Ennek személyzete , ismételve nyilvánult bizalom folytán, ugyanaz, mely már évek sora óta; elnöke t. i. nagytiszt. Haviár Dániel lelkész, s többi tagjai (az igazgató s ephorus- tanárokon kivííl) helyben: t. Delhy János tanító, t. Kollár János ügyvéd, t. Pohl Dániel főjegyző, t. Somogyi Sándor birtokos és t. Télessy József orvostudor, — vidéken: nt. Horváth Sámuel lelkész, t. Kemény Mihály mérnök, t. Koller Gábor urad. tiszt, t. Omaszta József birtokos, nt. Pecz Gyula— Szeberényi Andor— Szeberényi Gusztáv lelkész, t. Székács Pál ügyvéd— urak; — végre gazdaságügyi gondnoka: ifj. Mikolay Mihály, (Szarvasnak közbecsiilésben álló, s főiskolánk virágoztatása körül áldásosán munkás polgára.)

A 14 tanárnak, kik ez évben is működnek vala, névsorát tavali értesítőnk 20-ik lapján lelhetni. Csak mint a haladás egyik ezévi tényét adom hát hozzá, miszerint: a 3 év előtt az esperesség egyházainak szavazatai által „rendkívüli tanár“ címmel választott 3 jeles fiatal tudós: t. Benka Gyula, Mihálfi Józsa és Zsilinszky Mihály urak, a f. é. május 3i-ikén Szarvason tartott közgyűlés által, a főiskolai tanács javaslata folytán, eddigi eredményeik méltánylatául, „rendes tanár“ címmel diszittetének. (A 14 tanáron kívül egy nagyobb tanuló az énektanításban segédül vala alkalmazva.)

A tiszai sikságot egészben megviselt múlt évi szárazság s ennek szörnyszülöttje, a népet kora ősz óta szinte mostanáig kisértett Ínség, magának nyomot vívott ki az intézet évkönyveiben is, nemcsak az által, hogy a főgymnásiumnak m. e. 320 holdnyi földbirtokáról az aszály majdnem minden termést elperzselt; hanem annyiban is, hogy az intézetet népesítő családokat egyetemleg ért anyagi csapás óvliatlan visszahatással van az intézet népességi és pénzügyi állapotára; mert ugyan nem vala-e már eleve jogosan húzható a következtetés, miszerint számos egyesek — családok — községek leikéből az anyagi létföntartás közvetlen szüksége és gondja kitolja egv időre közvetettebb szükségeknek akár érzékét akár kielégithetési reményét. És jaj a tanodának, ha akár hitünk, akár hitelünk egy mostoha év szeszélyétől függ. Az öregebb vonásokban írni, a rombolóbb eszközökkel s merészebb mérvekben nevelni értő Gondviselésre gondolva: igenis tartozunk ezt az évet megpróbálás évének nevezni, mely többi közt az alföldi protestáns (tehát hatalmi segélyforrásokat nélkülöző) tudonuínyos intézetek életrevalóságát próbálá meg. A tanévet megelőzött nyárnak rémes képe miként egy nyilvános kérdés nézett e mi tanodánkra is: „váljon mikép állja meg a szarvasi fiatal tölgy, a sudarán átvonuló vészt*?“