Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1863

G

gonddal megőrizve oly életpályát választ, melyen épen helyes választása által hasznossá teheti önmagát. Mert, mig fáradozásait szép siker jutalmazza, — addig lelkében azon összhangzat áll elő, melyben magát ő mint egyes a világ hasznos tagjának érezi. S mennyire szükséges e nemes önérzet annak, ki, a család és iskola csöndes magányában képződvén, a nyilvános élet útait alig ismeri. Később, midőn az életben annyi csalódással, annyi veszéllyel kénytelen szembe szállani, akkor ezen önérzet az, mi öt Istenhez emeli, ki egykor a reánk bízott tálentumokról vélünk számolni fog. — S ki ezen tálentumokkal híven sáfárkodott, ki kötelességeinek körét lelkiesmeretesen betölté, ahhoz ekkép szól a szeretet Istene: „jól vagyon, jó és hiv szolga, kevesen voltál hiv, sokra bizlak ezután; menj be a te Uradnak örömébe.“ Hogy a mindenható ilyen hiv szolgái lehessünk, ne ássuk el a mi talentumainkat, ne vessük azokat meg, ha még oly kis összeg jutott is nekünk osztályrészül; sőt inkább ha valami kis tehetség volna mi bennünk, ápoljuk, őrizzük és gyakoroljuk azt. „Munkálódjék azért kiki, míg nappal vagyon, mert eljő az éjszaka, melyben senki sem munkálódliatik többé.“ Mint keresztények tudjuk, hogy „minde- nikünknek adatott a léleknek nyilvánvaló ajándéka haszonra; mert némelyeknek az Isten leikétől adatik bölcseségnek beszéde, némélyeknek pedig a tudománynak beszéde. A lelki ajándékokban pedig különbség vagyon, de ugyanazon egy lélek, tudniillik Isten lelke bízta azt reánk,“ ki előtt azok használatáról számolni tartozunk. Ezen meggyőződés serkentsen bennünket Pál következő intésének teljesítésére:

e. ) „ezekbengyakorolj ad magad, ezekbenlégy, hogy a te gyarapodásod nyilván való legyen mindenek között.“ A gyakorlás teszi a mestert. Mit ér összes tudásod, mit érnek nagyszerű gondolatid, nemes érzelmeid, ha azokat szilárd akaratoddal nem testesíted, tettekké nem változtatod?! Nemcsak a kenyérkereseti tudományok, de mindennemű emberi ismeret egy-egy fölhívás arra, hogy mi azt magunkon megvalósítva, belőle s általa magunk- s másoknak hasznot hajtsunk. Síit ér bírnod az összes emberi bölcseséget, ha tettleg eszte- lenségekben gyönyörködöl; mit ér ha hittel, Isten ismeretével dicsekedhetek s mégis oly iita- kon jársz, melyek nem Isten utai. „Térjetek meg, mert elközelget a mennyek országa, térjetek meg s győződjetek meg arról, hogy nincs belső nagyság, hatalom, dicsőség, nincs a szellemnek semminemű ereje, mely külsőleg is ne nyilatkoznék, átalakítván s megnemesitvén az embert összes működésében, -r— Különönösen hozzátok fordulok, szeretett tanulóink, kik nem sokára végkép elhagyjátok tanintézetünket, kik ez intézet gyümölcsös kertében, lassan lassan a nyilvános élet számára megértetek. Mutassátok be tettel, példás jó magatok viseletével érettségieket, bizonyítsátok be, hogy az elvetett mag bennetek jó földre talált, s százszoros gyümölcsöket terem, hogy igy „nyilván való legyen a ti gyarapodástok mindenek között!“ — Most midőn maholnap szabadszárnyra kelve be keilend bizonyítanotok, hogy egyházatoknak, — mely neveltetésiekre annyit áldozott, — hogy hazátoknak, — mely ápol s eltakar, — igazi hívei vagytok, mélyen véssétek sziveitekbe intézetünknek jóakaró tanácsát, — melyet Pál apostolnál következőleg találunk kifejezve:

f. ) „gondot viselj magadról és a tudományról, maradj meg ezekben: mert, ha ezt miveién ded, mind te magadat megtartod, mindazokat kik téged hallgatan danak.“

Viseljetek gondot magatokról, az az: legyetek következetesek önmagátokhoz, nem ingadozók mint a nádszál, mely minden szélnek meghajol. Mint egyháziak, egyházunk erős támaszai, védbástyai legyetek, kiken a pokol kapui se diadalmaskodhassanak. Gondoljátok meg, mennyi hálával tartoztok az egyháznak, mely mint az igazi kereszténységnek eszköze, lelki üdvösségünk föltétele; mennyi kötelezettséggel tartoztok hazánknak, mely anyagi jólétetek, biztosságtok, holdogságtok védangyala. — Gondoljátok meg, mennyivel tartoztok önmagatoknak, a tiszta lelkiesmeretnek, mely fedhetlen jellemet, magasabb elvekért lelkesülő érzületet, s ezek megvalósításában fáradó ernyedetlen akaratot kíván az embertől, hogy azon belbékével, boldogsággal jutalmazza a halandót, mely őt Istenéhez emeli. —