Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1861
8 zony Némethonban rózsásabb lehetne. A berlini tanitóképezdénél az anyagiakban meglehetős sok a fogyatkozás. Csak kevés növendék vétetik föl az épületbe a szűk helyiség miatt, s ezeknek ellátása is roppant bajjal s költséggel jár a nagyvárosi drágaságban. — Ez intézetnek azonban épen e hiánya által enyészett el azon zárdái színezete, mi a két elsőnek halvány árnyoldalát képezi. — Nevendékei legnagyobbrészt egyes családoknál nevelősködvén, a nagyvilágban is inkább föladatuknak élhetnek, mint amazokéi elzárkozottságukban. De tán sokat is időztem a külsőségeknél. — Sietek immár ez intézeteknél kiemelni azt, mit legnagyobb jelentőségűnek tajaasztaltam; értem a tanítás-és nevelésmódot, mely minden tanintézet életműködésének úgyszólván ütere. A tanítás alapelve minden tanitóképezdénél, véleményein szerint — a következőkben öszpontosúl : 1) A tanítás egyáltalán, — de különösen a semináriumi tanítás kell hogy vallásos legyen. — Nem értem én ez alatt azt, hogy minden tantárgyban vallást akarjunk tanítani, nem értem azt a szócsiszárlást, melyben sok tanító gyönyörét leli, fényes kitéréseket rögtönöz, szent igék idézésével játszik, s gyakran Isten nevét hiába veszi föl. — Ez tetszelgő kérkedés, gyakran vétkes képmutatás, — mely a nevelés terén a legbiztosabb út a zsenge lélekben a vallás iránti kegyeletet elfojtani. — A vallásos tanítás szerintem abban áll, hogy a tanító — bármely tantárgyat ad is elő — elevenül éreztesse . növendékével, miszerint minden sugár egy központban találkozik, minden lét és gondolat egy végcélnak irányúi, mely nem más mint isten. Mennél természetesebb úton történik ez, annál inkább felelt meg a tanító egyik fő feladatának, s ebben szabályokat adni annyit jelentene, mint a művész szabad röptét békókkal akadályoztatni. — Tiszta vallásos kebel képezi itt a legbiztosabb alapot, a ki pedig ezt nélkülözi, jobb ha idejekorán búcsút mond a semináriumnak, melynek nagyszerű föladata épen abban rejlik, hogy Isten országa számára hív és ernyedetlen munkásokat neveljünk. 2) Kell hogy a tanitásmód a tanitóképezdében anyagi- s alakilag a kor igényeit kielégitŐ legyen. — A tanmód ezen alaki és anyagi határait mindenkor a népnevelés helyes fogalma tuzendi elénk. Az anyagi gazdagság, sokoldalúság, leginkább a vallásoktatásban szükséges, mint mely a népnevelés legtermészetesebb s ép’ azért leghatliatósabb eszköze. A többi tantárgyak mennyiségét mindig a kor haladása, minőségét a keresztényi nevelés eszméje adja. 3) A harmadik kellék a tanításnál általában, hogy az módszeres legyen. A fokozatos haladás valamely tárgy fejtegetésében képezi a módszert, mely a tehetségesbeknél önmérséklést, a gyöngébbeknél ösztönt ébreszt az együttlialadásra. A tanítás ezen alapelveit tiszta öntudatossággal láttam ez intézetekben keresztül vive. _ Mindenütt fő súly fektettetik a vallás-oktatásra, különben a tantárgyak e mellett nem szenvednek sem minőségi sem mennyiségi rövidséget módszeres kezeltetésükben. — Érdekes volna kimutatnom mennyire gondosan történik minden tantárgy kezelése, de itt kénytelen vagyok megelégedni, ha fő körvonalokban egy képet adhatok arról, miként valósodnak meg ez elvek az itteni tanitóképezdékben a tanításnál. — Reggel hat órakor
