Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1859

den átmenet nélkül rögtön áll be a rekkenő hőség. Az 1856-ik évi május 30 és 31-kén a mérsék délben 28°R. volt, ellenben f. é. május 1 és 2-ikán még fűtöttünk, a hévmérték 10 órakor délelőtt 2° R. mutatott s néhány nappal később már 16°R. volt. — Nyáron a meleg tikkasztó. Júliusban a hévmérték több napokig áll 27 és 28 fokon. Az 1859-iki nyár rendkivül meleg volt. Julius 23-ikán dél- nyugoti szélnél 1 órakor délután a hévmérték 29.2°R. állott, a napon közel 40-en. Az ily rekkenŐ hőségre iszonyú viharoktól kisért zivatarok szoktak beállani, melyek a levegőt egy két napra érzékenyen meghűtik. Néhány óra alatt a hévmérő 26 fokról 14 sőt 12 fokra is leszáll. Ezen nagy szélsőségeknél fogva a mérséki különbség télen 20 egész 21, nyáron 17 egész 18 fokra terjed, még pedig kevés idő alatt, mi nem lehet nagy befolyás nélkül az emberre, igen jellemzően szokták nálunk mondani : Nyáron a bundát, télen a kenyértarisznyát el ne hadd. —Annál kellemesebb rendesen az ősz, melynek mérsékelt melegü időszaka tartós szokott lenni. Nem ritkaság nálunk, hogy az aratás után (julius utófelében) elvetett köles szeptemberben tökéletesen megérik.

A «jólyák, melyek Németországban mintegy március 17-kén érkeznek meg, hozzánk csak Józsefnap után térnek vissza, március 24. és 28-ka közt. A him közel egy héttel előbb érkezik meg fészkébe. A hosszufarku szaporcsa (Palingenia longicauda), az úgynevezett tisza vagy körös virág, junius elején, mintegy 7. vagy 8-kán jelenik meg a Körösön tömérdek mennyiségben. — Az Akácfa május 14-kén legkésőbb 17-kén kezd viritni, egy két nappal utána a bodzafa, május végével vagy junius 1-én, a fagyalfa (Ligustrum). Budán az akác s a bodza csak igen kedvező tavaszban, minő az 1846-ki volt, nyit május 14-én, rendesen csak május 21-kén.

A szelek igen gyakorik és erősek, különösen az éjegyeni időtájban. Az uralkodó szél Szarvason is az éjszaknyugoti mint Budán, nem csak Számra, hanem erősségre nézve is. Utána következik a délnyugoti. Ez a rendes esőszél, különben a nyugoti is gyakran esővel jár. Ritkábbak a déli, de különösen a keleti szelek, miket pedig Wahlenberg „Flora Carpatorum principalium“ cimü munkájában mint a magyar síkságon uralkodókat különösen kiemelt, szárazságuknak tulajdonítván a magyarnak heves és bátor természetét, borainak tüzét, lovainak elevenségét és gyorsaságát, szarvasmarháinak szilajságát. Okoskodása e tekintetben igen eredeti. „Homines planitiei Hunga- ricae“ — mondja idézett munkájának XCIX lapján — „saltern ii, qui sub liberó coelo ut plurimum vivunt, Arabis valde similes esse videntur respectu victus et amictus. Totos pingvedinibus se inun- gunt úti liottentotti, et quidem ii quammaxime qui semper aiiri liberó exponuntur, scilicet pastores pecudum; et quin hic mos temporis successu inveteteratus sit, quia salubrem eum reperierunt ad effectum nocivum aeris avertendum, vix est quod dubitem.“

A budai részletes észleletek leg világosabban cáfolják meg Wahlenberg eme sajátszerü elmélkedéseit. Ha t. i. Mayer Lambert által a budai csillagdán 5 éven át legpontosabban vezetett meteorologiai napló nyomán a szelek összes éviszámát 1000-re tesszük, az egyes főszelekre a következő számok esnek:

ÉNy. 275.9

É. 219.0

D. 134.2

DNy. 114.8

EK. 83.2

DK. 77.3

Ny. 49.4

K. 46.2

E jegyzékben a szelek nyugoti iránya, mely Mahlmann berlini meteorolog számítása szerint közép Európában a túlnyomó, eléggé szembeszökő, arányuk a keletiekhez úgy áll mint 1: 0, 47. Tapasztalásaim szerint a szarvasi szélviszonyok a budaiakkal lényegben megegyeznek, a főkülönbség csak annyiból áll, hogy nálunk a helyi zavarok, a szélirány hirteleni változásai jóval nagyobbak. Ez különösen a keleti szélnél tűnik fel, mely gyakran hirtelen átszökik az ellenkező irányba. A nagy légzavaroknál a fergetegek itten számosak és dúlók, jelesül a zivatarokkal járók, melyek nem ritkán iszonyúan romboló forgószelekké fejlődnek. Különös a szarvasi gazdák azon észrevétele, miszerint a keleti szél, ha nedves időben áll be, tartós esőt hoz.

2