Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1859
8 gyak, mint gyűrűk, sarkantyúk, fegyverrészletek, karikák, végre különféle pénzek. Ezen tárgyak különféle időszakból származnak. Az edények és pénzek egy része római, az aprótárgyak nagyobbrészt a magyar előidőre utalnak. A pénzekre nézve, két fajta jellemző. Az egyik, mely különösen durva metszése által tűnik fel, IV. Béla király idejéből származik s hihetőleg 1240 körül veretett. Ebből folyton igen számos példányok ásatnak a földből. A másik Albert porosz és brandenburgi herceg alatt 1533-tól egész 1546-ig vert ezüst pénz, mely szinte számos példányban találtatik. Nagyon gyakoriak továbbá a lengyel királyok pénzei a 16 és 17-ik századból. A szántás és kútásásnál talált pénzek különben oda mutatnak, miszerint e vidéken a múlt századokban sok idegen nép fordulhatott meg, egyébiránt különös az, hogy a török pénz a legritkábbak közé tartozik, a török bitorlás eme másfélszázados tanyáján. é Az utolsó évtizedben tömérdek sok gyöpföldet törtek föl, mely az előtt legelő volt; mi által a világhírű alföldi baromtenyésztés tetemesen alább szállt. A földmivelés napról napra terjed, folyton nagyobb tért vevén hóditó uralmába. Csak a Körös ágai és a Berettyó közt tartotta fenn a természet szabad uralkodását, hol a feneketlen láp (az úgynevezett Sárrét) mintegy 200,000 hold- nyi tért borít. A szélben zizegve suhogó magas nád ott ezernyi vízimadaraktól népesített áthatlan erdőket képez, miken keresztül az ingoványókon lakozó halászok tekervényes utakat hasítottak a lápak vízbe borult zsombékos tömkelegébe, melyben vezető nélkül az idegen okvetlenül eltéved. Ott egy uj világba lépünk, hol egészen más élet környez bennünket. Az ezernyi alakú buja vízinövény - zet szálai és levelei, a zsombékok kuszáit rétegei milliónyi állatkáktól vannak népesítve, miknek nagy része a nap lemente után kezd mozogni. Ezen a nád suhogása által hatalmasan támogatott éji állatélet sajátságosán zendül a levegőben. A tartományok jellemében az éghajlati viszonyok főtényezőknek tekintendők. Ha e részben Magyarországot a szomszéd tartományokkal összehasonlítjuk, lehetetlen a nagy különbséget észre nem vennünk. Az éghajlati minőséget leghívebben jellemzi a szőlőmivelés, mely csak ott űzetik sikerrel, hol a nyár eléggé forró (19° R. középmérsékü) s az ősz, kiváltkép a szeptemberhó, mely a szőlőnek zamatját és tíizét megérleli, tartósan meleg és derült. Budán p. szeptember középmérséke 8 évi észleletek szerint, 12.7°R. Ezen mérséki viszonyra nagy befolyással van országunknak szárazföldi mély fekvése, a Kárpátok magasra felemelt hegylánca, mely a magyar medencét éjszak, és kelet felől védfalként bekeríti s mely hosszasága mellett nem annyira kifejlett mint a schweizi vagy a tiroli havasok, miknek magaslatain az örök. hó a völgyekig terjedő jegnékké fajul. A Kárpátok éghajlati jelentőségét különben már Ritter emelte ki, midőn e hegyláncot igen jellemzően egy nevezetes éghajlati válaszfalnak nevezte. Minél érdekesbek az érintett viszonyok, annál inkább fájlaljuk, hogy az alföldre, hogy jelesül Szarvasra nézve részletes adatokat nem nyújthatunk. Alkalmas biztos helyiség, meteorologiai főállomások normális eszközei után igazított készületek hiányában rendes észleletek eddig nem tétethettek, minélfogva e részben csak töredékeket adunk. Magyarhon éghajlata átalában szárazföldi, mely t. i. nagy szélsőségek, hideg telek és forró nyarak által van jellemezve. Éghajlatunk főtvpusa azonban a nagy változatosságban fekszik, mely sehol sem tűnik fel oly érzékenyen mint az erdőtlen rónaságon, hol a légzavarok tetemesek, minélfogva csak sok évi pontos észleletek után lehetne a légköri tünetek törvényeit kideríteni. Mint átalában az országban, úgy Szarvas vidékén is legállhatatlanabb a tél. A hideg — 3 és — 6 R. fok közt ingadoz, kivételesen — 10. legfölebb — 17-re emelkedik. Dúló fagyos szelek, melyek az orosz sivatag iszonyú hófergetegeire emlékeztetnek, a finom havat helyenkint egész halmokká kavarják össze. Az erősebb hideg azonban csak néhány napig, legfölebb egy, két hétig tart, reá gyakran 3 egész 4 foknyi meleg áll be, mely a havat csakhamar felemészti, úgy hogy a tél rendesen járhatlan sár és fagy közt telik le. Állandó hó, tartósabb számít, melynek az alföldi különösen örül, a ritkaságok közé tartozik. — Tavaszról nálunk azt szokták mondani, hogy alföldön az nincs. S rendesen úgy is van. Gyakran még áprilban is fűtcnek, s a mint melegebb kezd lenni, min*
