Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1859
4 ben igaz, ha nem is a szerző tréfás értelmében, midőn derültségében a themát sokfélekép variálván azt mondja: miszerint Macedonia, India és Moldova (három helység az országban) Magyarországban fekszenek, hogy Angolországot Csallóközben leljük fel, Velencét pedig Buda mellett az ország közepén. Ez élcnek van azonban értelme, ha, mint különben Csaplovits maga kiemelé — az ország bülönböző földviszonyait, éghajlatának változatosságát, tarkázott népének különféle jellemét és miveltségét tekintjük. Ötezer négyszög mértföldnyi területen (Erdélyt nem számitva) a legnagyobb kontrasztokat látjuk egymás mellé sorolva. Égbe nyúló sziklaszálak és magaslatok fölváltatuak terjedelmes rónáktól, miken csak egy dombot is, mely a végtelen láttért szűkiteni bírná, ’többnapnyi vándorlás alatt sem pillanthatni meg; a legnépesb tájképeket, hol falu falut ér, tornyok helyett kútgémekkel megrakott puszták váltják fel, melyek gyéren elszórt tanyák, távolban fehérlő gulyák által népesít- tetnek. Mig a tengermosta déli partvidéken az olajfa virít, éjszakon a Kárpátok magasabb völgyeiben alig érik meg a zab 49 foknyi szélesség alatt. Itt a hitványán tápláló s az átkos pálinkafogyasztást előmozdító burgonya az egyedüli táptermény, mely még legtöbb sikerrel tenyésztetik, mig a zordon hegyeken innen néhány mértföldnyire a borok királya, a tokaji érik, érik dúsan a nemes gyümölcs, sárgul a kalászok hullámzó tengere, dacolva a nem ritkán beálló éji fagygyal, mely a szőlőt annál bizonyosabban megnyomorítja, minél inkább igyekszik a felkelő nap a hajnalban legérzékenyebben ható meleghiányt pótolni. Nem kevésbé szembeötlők a nagy ellentételek, melyek a honlakta népfajok kultúrái állapotában feltűnnek. A magyar népnek magának egymástól nem igen eltérő nyelvjárásait nem is tekintve, mily bábeli nyelvkeverékkel találkozunk az országban! Egyes falvakban három- négyféle nyelv is hangzik az ajkakról. Mindegyik népfaj saját érzelmekkel, saját szokásokkal, saját typussal bír, miknek ápolása körűi a magyarnak testvéries érzelme által födöztetik. Csak egy ezredéves múlt emlékeinek közös tisztelete, csak a hon- s alkotmányszeretet az, miben minden lakosok érzelmei össze- pontosulnak s találkoznak s miben mindnyájan magyaroknak mondhatók. Mig a népnek egy bizonyos osztálya, különösen a sok marhapásztorok, gulyások, csikósok, életüket Isten szabad ege alatt élik le, holta napjáig némelyik falut sem látván, másfelül itt-ott még akadnak jámbor szegények, kik földalatti üregekben, úgynevezett putrikban, laknak, vagy kik kémény nélküli nyomorult kunyhóikat marháikkal osztják meg, tagjaikat juhbőrrel fedik, míg a magyar főnemes, kinek birtoka felér egykét német souverain hercegséggel, a legfényesb palotákban éldeleg, díszöltönyét gyémántok és gyöngyök borítják el, szolgái pedig ezüstbe öltőztetvék. S ha a napról napra tömegesben szaporodó intelligentia a német, francia, angol, olasz litex-aturában szinte honos, hátra vannak százezren, kiknek a könyvrűl, írás- vagy olvasásról fogalmuk sincs, kiknek egész vallásuk és hitük böjtölésből áll. Ha Magyarhon földalakjáról átalános képet adni kívánunk, az egész úgy tűnik fel előttünk mint egy tengernemű terjedelmes mélyföld, mely egy hatalmas hegyöv által kráteridomuan lévén kürülsáncolva alig bír 330 bécsi lábnyi közép magassággal a tengerszin fölött. Ezen átalános alakzat sajátszerü. Főjelleme a hegység s a rónaság közt élesen kifejtett ellentétben áll, azon különös viszonyban, mely csak Délamerikában és keleten mutatkozik oly jellemzően kifejtve a legnagyobb- szerü mértékben, ott hol az érctermő Ural délköri lánca választja egymástól a végtelen pusztákat, melyek a Visztulától s a kaspi tenger mélyen sülyedett partjaitól az aranydús Altájig elterjednek. A magyar mélyföld a Duna hullámaitól Visegrád és Vácz között ketté szakított hegylánc által két külön kiterjedésű, külön jellemű síkságra osztatik. Egyik a nyugotra fekvő, mintegy 200 geogr. Q mértföldnyi kis síkság, jelölve a feneketlen mocsárokban, ingó lápokban elenyésző Fertő által; másik a keleti síkság, melynek mélyen leható, vastagbőrüek csontjaival telt özönvizi üledékekből alakult földrétegeit a Tisza iszapos habjai végig hasítják. Az ugocsai hegyektől leterjedvén Szemendriáig, Erdély nyugoti lejtőitől Tolnáig e síkság mintegy 1300 geogr. □ mérföldet foglal
