Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1859
b el, úgy liogy három német királyságnak, névszerintWürtemberg- (362), Hannover- (697) és Szászországnak (272 □ mf.) összegeit nagyságát megközelíti. Leszállvánallegyalyja világhírű szőlőhegyeiről, belépünk a lombtalan pusztába, hol az erdők hűvös árnyéka, a rétfű kellemes zöldje ismeretlen, s a mint a Tisza mentiben előbbre haladunk, a síkság határtalan kéjjé mindinkább kitágul s a szemnek nyugpontot nem nyújtván, látszatra még nagyobb mint valóban. A messze láthatár felé a síkság boltozat gyanánt lehajtani látszik, mintha földünknek gömbalakját szemlélhetővé tenni akarná. Minden egyhangúsága mellett megvannak a pusztának is a maga szépségei, melyek fogékony kedélyekre nagy hatással vannak. Midőn reggeí felemelkedik a nap a láthatáron, a sík tér mint egy óriási korong tűnik fel, melynek szélei a haladó vándort folyvást egyenlő távolságban kisérik, úgy hogy ő haladását észre sem veszi. Csak midőn a nap a zenith felé közeledik, változik meg a láthatár nyomasztó egyformasága. Megjelennek a rezgő levegőben a járatlan utast ingerlő cselképek, miket a pusztai lakos délibábnak (Fata morgana) nevez. Távolban magas fasorok, domború kupolák merülnek fel hosszúra elterjedő tónak síma tükre fölött, s midőn már a vándor az üdítő új látványnak örülne, csakhamar kezdi észre venni, miszerint az minden léptével tovább tovább száll. A véghetetlenség ezen rémes képe rendkívüli hatással van, különösen az idegenre. B eudant, a francia természetbúvár, elfogulva és szorongatva érezte magát. A rémes benyomást növeli a róna- ság néma csendje, mely a naplemente után még ünnepélyesb lesz az által, hogy a kétes homályban tágasabbnak látszó térben a legcsekélyebb nesz is messzire hallatszik. A nap lementével a légkör egészen más hangokat ád, a sötétben egy új élet ébred új rémképek kíséretében, midőn az elszórt pásztortüzek fellobbannak, melyek ide s tova szökdelni látszanak. A napbarnította síksági népnek élénk pillantata bűvölt vonzalommal csüng a puszta eme sajátszerű változó képein. Miként a scliweizi vagy a tiroli nem bír megválni szűk völgyeitől, hófényben tündöklő hegyeitől, miknek tetőiről gajdoló torokdala (3obeht) messze elhangzik a völgyekben, szintoly hévvel ragaszkodik a pusztai lakos síkságához, szerény furulyája lévén legkedvesebb társa, melynek bús hangjai a viszhangnélküli puszta távolában halnak el. A síkság eme sajátszertí jellemét a Tisza vidékén találj’uk legélesebben kifejezve, az alföld szívében, hol a magyar eredeti typusát, sajátságos természetét legtisztábban tartotta fen, hol ő áta- lában leghonosabbnak érzi magát, mintha eszében volna még eredeti hazája, benső Ázsia pusztái, hol hajdanta szittya ősei fürge lovaikat és sebes nyilaikat röpítették a szökő ellenség után. Tekintsük e vidéket közelebbről. Mindenek előtt a rónának szinvonali viszonya azon nevezetes tünemény, mely figyelmünket veszi igénybe. A nagy rónaság, mely tulajdonkép a bécsi és a fertői medencének folytatása — oly csekély mértékben hajlik le délkelet felé, hol a nagyszerű Klis- szura nevű szorosnak örvényein s a Vaskapu veszélyes zuhatagain keresztül az aldunai rónába át- megyen, hogy Pozsonytól Ürsováig a szinvonali különbség alig tesz 45 bécsi ölet, Pozsonynál a Duna víztükrének tengermagassága 403 b. láb, Orsovánál 137 1. lévén *). Mily csekély lehet ily körülmények közt a Duna esése, különösen Pesten alól, hol a folyamát legtekervénycsebb lesz, jelesül Duna-Földvártól a Dráva torkolatáig (29 mérfi), kitűnik a következő adatokból. Az esés t. i. 100 ölre számitva: Pesttől Duna-Földvárig Duna-Földvártól Erdődig Erdődtől Uj-Palánkáig Uj-Palánkától Zimonyig . Zimonytól Orsováig 5.7 b. vonal, 4.1 „ 4.3 „ 8.2 „ 28.7 „ *) Az itt közlött adatok a volt budai helytartóság mellett működött dunaabroszolási kir. hivatal által 1826. óta a sójövedelem költségén véghezvitt lejtméréseken alapszanak. A Bécsben működű,cs. kir. geographi intézet pontos trigonometriai mérései szerint Bécsben a dunai mércövek nullpontja 482 1. tengermagasságu, a Fertő víztükréé pedig 354.
