Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1858
9 kor szinte szölőcukor s a méhektöl készített méz ugyanazon tiíkorfajt tartalmazza oly mennyiségben, hogy Yégyműhelyekben a méz szőlöcúkornyerósre használtatik. A gyümölcseikor legközelebb áll a szölöcúkorhoz, melytől leginkább iflomtalan (amorph) állapota által különbözik, minthogy nem jegecedik. A nádcukor hoszszasb főzés állal könnyen átválik gyii- mölés-cükorrá, mely n szörp főalkatrészét képezi. Egy fölötte nevezetes viszony tűnik élőnkké, ha a fölsorolt cúkorfajok chemiai szerkezeiét ösz- Yebasonliljuk a föntebb érintett sejtenyénelc (Cellulose, 3flíjioff = CI2 II, 0 0,0), a növényekben nagy mennyiséggel tartalmazott keményítőnek (=±= C, 2 lf10 O10), a mézgának (gummi), s az állati téj egyik föalkatrészéilek —* a tejeiíkornak (— C12, II,,, 0,, -}- HO) elemi szerkezetével. Mindnyájan egyenlő mennyiségű szénenyt tartalmaznak, mely nagyobb vagy csekélyebb mértékig a viz alkatrészeivel van egyesülve; mindnyájan sajátságos szénvizegyek, melyek mint a növénylesi föalkatrészei könnyen átmennek egymásba, s még azon föltűnő közös tulajdont is mutatják; hogy föleresztett kénsavval forralva erjedékeny cükorrú válnak, (g<!iíjritngéfcit)igff Butfw*) Legközelebbi viszonyban áll a cukor a sejtenyéhez és keményítőhöz. Ez utóbbi különösen az által lesz nevezetes, hogy gabnanemeink s az emberiség egyéb kenyéranyagainak főalkatrészét képezi. Elégszer elmondatott mar, miszerint az emberfaj Művelődésének indulóponlja a gab na termelésében rejlik. A nomád és vadász életmóddal járó állhatatlanság és elszigeteltség, s a vele kapcsolatos élelemgond, fáradalom és nyomor soha sem képes azon nyűgeit családi életet, azon egymást támogató társas viszonyt megalapílni, melyből egyedül fejlednek az ember legnemesb erényei s veszik eredetüket művészet és tudomány. Ezen a földmiveléssel járó áldást leghelyesben fogta föl egy éjszakamerikai vadásznép főnöke, midőn híveit gabnalermesztésre serkentve igy szólt: „Nem látjátok—e, hogy a fehérek szemmel táplálkoznak, mi pedig húsból élünk? hogy a bús több mint 30 hónapot kíván mig megterem s hogy ritkán kapható? hogy ama csodateljes szemek, melyeket ők a földbe hintenek, mindegyike nekik legalább is százszorosán fizet? hogy a húsnak, melyből mi élünk, négy lába van futásra, mi pedig annak utolérésére csak két lábbal bírunk? hogy a szemek ott — hová a fehér elveti — megmaradnak és nőnek? hogy a tél, mely nekünk a fáradalmas vadászat ideje, nekik nyugalom ideje? — Azért vannak annyi gyermekeik és tovább élnek mint mi! Azért mindenkinek, ki rám akar hallgatni, azt mondom, hogy, elébb mint falvunk cédrusai vénségtől kihala dnak, elébb mint a völgy jávorfái — a nekünk cukrot adók — létezni megszünendnek, a húsevők faja ki leszen irtva a kicsi magvetők faja által, hacsak a vadászok rá nem tudják magukat szánni a vetésre!“ S a dolog ngy vagyon: a főnök jóslata teljesülöbcn van! A nyugatnak elönyomuló fehér irtja az erdőket, melyek a vadakat védik és táplálják, — irtja, hogy az elvetendő szemnek tért nyisson. S ezen a fehérnek baltái alatt ledülö erdőkben — mond ír wing — saját sorsát olvassa az öslakó; együtt zöldeltek és virultak, együtt is pusztulnak a polgárulás közelglével; m'ndenik fatörzs dühében saját vesztének s enyészetének óráját hallja az öslakó mindinkább közeledni. A keményítő csak kevés növényekben hiányzik. Az anyag a sejtek keljében fejlődik, sajátos alakú szemekben válva ki a sejtnedvböl, mely szemalakok a növényekre nézve jellemzők. Mint a növény építőanyaga csak mulékony alkatrészt képeznek, mely kifejlik s ismét fölemcszlelik. Legnagyobb mennyiségűén gyökerekben, földalatti szárakban, gumókban, hagymákban és magvakban képződik, tehát oly részekben, hol uj sejtek — átalában uj szervek alakulása legélénkebben megyei] véghez. Száraz magvakban egy puszi.thatlan építőanyag-tartalékot képez, mely, mint bizonyos gabmiszemekröl tudva van, sok századokig épen marad. A metzi váracsban 1707-ben egy rozsrakásra bukkantak, mely olt 1578 óla hevert vala, s e rozs még legjobb minőségű volt, annyira begy, próbául fölhasználtalván, a 1 gizlelesb kenyeret adá. Dacára annak, hogy a keményítő már a régi gö ögök óta ismeretes, és lioiry a növényi élettan legelső emberei foglalkodtak ez anyag kutatásával: i égis ott va yunk, I ogy en ek támadásáról s átváltozásáról semmi bizonyost nem tudunk. A csirázási folyamban a keményilöszemek lassankint föloldatnak, de , 2
