Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1858

7

ban azt állitá, hogy ezernyi népek kellemesen és boldogan élnek cukor nélkül *), mégis megjegyzi, mikép a cukor már oly átalánosan használlalik mintásé. Mintegy 60 év előtt az Európába szállított nyers gyarmatcukor 5 millió mázsára becsülletelt, inig mai nap’ (legkevesebb) 10 millió mázsa hozatik be. Az összes termelés 16 millió mázsára tétetik évenkint ’s ha hozzá vetjük a belföldi termelést, t. i. a répacukorgyárlás eredményét, melly legalább is 2 millió mázsa nyers cukrot ád, az üzlet nagyszerűsége szembeszökő lesz.

A cukorrépa alkalmazásával a cukoriparban egy uj korszak nyílik meg. E’ liatal iparága tudomány, a népgazdászat, az álladalmi pénzügy embereit egyaránt hozta a legnagyobb mozgalomba ’s egy ügy sem forgaltatolt meg annyira ’s oly sok oldalról mint a cukor kérdés. ’S mind a mellett még maiglan sincs véglegesen eldöntve.

Marggraf, berlini gyógyszerész és híres vegyész — volt az első, ki a répára figyelmeztetett, midőn 1747-ben lelt chemiai kísérletek nyomán megmutató, miszerint többféle gyökerek, de különösen a Beta cicla (fehér cékla, Oillllfclriíbe,) bizonyos válfajai tetemes mennyiségű cukrot tartalmaznak. A cukorgyártás azoban csak 50 évvel utóbb kísértetett meg nagyban Achard állal, ki 1799-ben Sziléziában az első gyárt állította föl. E’ vállalat azonban a gyarmatcukorral a versenyt kiállani nem bírta, ’s az ügy csuk Napoleon continenlalis rendszerével lett fontossá.

A cukor már annyira nólkülözhetlenné vált valn, hogy az európai kikötök elzáratásával a belföldi cukorgyártás életkérdéssé lön. Ekkor fölkarolta az ügyet a tudomány, ’s jelesül Franciaországban igyekeztek a vegyészek ’s az értelmes iparüzök a belföldi cukorgyártást tökéletesítni. De a rendes állapot ’s béke helyreál tavai csak újra kitűnt, miszerint a répacukor minden erőltetés dacára sem bírja a gyarmatcukrot pótolni ’s evvel a versenyt mególlani, hacsak védváin által nem bizlosiltatik, mely megint a fogyasztókra hat nyomasztólag. ’S igy áll a dolog 40 évi kísérletek és tapasztalás utón még mai nap is. A meggyőződés általános, miszerint a belföldi cúkorüzlet erőltetett és természetellenes marad.

A cukornád örökké a legalkalmasb cúkornövény maradand, mit az emberiség természetes ösztönénél fogva már régen kitapintott. Indiában a nád tenyésztése régibb a hindu nép történelménél. Valamint a búza, rozs és egyéb inivelési növények, úgy a cukornád is már évezredek előtt hagyta el eredeti lakhelyét ’s tökéletesen átment a kultúra birtokába. Vadon senki sem ismeri, mi csak gyanítjuk, hogy a Gangesdelta posványos tája volt ős lakhelye, hol azt a nép a história-előtti időben magának kiszemelte.

Pontos vegybontásokból tudva van, mikép a nád 16—20 perceni cukrot tartalmaz. A cukor kiválasztása nagyon egyszerűen megy véghez. A nád kisnj tol tátik ’s a lecsurgó lé többrendbeli üstökben mihamarább befozelik folytonos lehabzás mellett kellő sűrűségig, melynél t. i. a cukor a szörpből kijege- cedni kezd. Az ennyire befűzött szörp hűtő-edényekbe jő, honnan még langyos állapotban jcgecedési c- dényekbe merittelik, melyek úgy szerkeszlvék, hogy a nem-jegecedő cukorral telt nedv, az úgynevezett szörp, lefolyhasson. A jegecedési formákban hálramaradt cukor apró jegetekből álló sárgás vagy barnás lisztet képez; mely még sok szörpöt tartalmazván nedves és ragadós lesz. Azért szokás napon megszikkasztani, és csak aztán rákössék ládákba vagy hordókba, mikben moscovade vagy nyers-cukor (cű- horüszt) név alatt szállít tátik Európába további tisztítás végett.

Ezen eljárás hiányossága a nád tökéletlen kisajtolásában ’s a cukor azon átváltozásában rejlik, mellyel hosszas!) főzés által szenved. A cukornedv bizonyos mennyiségű fehérnyét (Eiweiss) és növény- nyálkát tartalmaz, melyek a lég befolyása alatt bontólag hatnak a cukorra. A levegőin t. i. a cúkornedv csak hamar kezd erjedni és savanyodni, ’s forrás közben könnyen válik nem-jegecedő cukorrá, minő csak szörpöt szaporít. Azért a nádból lecsurgó nedvet mészlével vegyítve azonnal befűzik. Felforralásnál a fo- héruye ’s a nyálka a mész behatásánál fogva összefut ’s mint habos anyag kiválván a léről leszedelik.

Ezen eljárás mellett a czukornádból, mely, mint már említve volt, 18 — 20 percentnyi cukrot lar*) Millia gentium sine saccharo eleganter et feliciter vivunt. Joann. Bruyerinus Campegius de re cibaria. Lugdun. 1500. pag. 563 és az 562 lapon." Nihil liodie pene sine saccharo ventri conditur. Saccharum panificiis addilur, saccharum vinis miscetur, aqua saccharo suavior salubriorque, carnes saccharo asperguntur, pisces, ova; non pluribus locis utimur sale, quam sacharo; ’s ezt oly időben irta Bruyerinus, midőn a kávét, mely 1591. hozatott Velenczébe mint ritka orvosság — még nem igen ismerték.