Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1858
II. A cukorról és keményítőről. Értekezés Dorner József tanártól. Cukor és keményítő! Ki ne ismerné eme a növények országából származó két anyagot, mely a mai világban, az élvezet és a kényelem, a haladás és a müipar korszakában mellözhetlen szükséglet tárgyává lett. Mindakettő már készen találtatik a növények sejtszövetében. Az első az illető növényekből az édes nedv kisajtolása ’s a felesleges víz elpárítása által nyeretik, mig a keményítő, mely parányi szemekül fekszik a sejtekben lerakva, ezekből egyszerűen kigyuratik. Alig lehetne tárgyat nevezni, mely nagyobb fontossággal bírna, ’s a melyhez oly nagy érdekek volnának kötve, mint a nevezett két anyaghoz. Mindenekelőtt a növény életében viselnek főszerepet, jelesül az anyagváltozás és a sejtszövetképzés rejtélyes folyamában; mert a cukor, de különösen a keményítő ama sajátságos anyag, mely a növényélet bizonyos stádiumában a sejtekben meggyűlvén, az oj szervek képzésénél ’s alakításánál felemésztetik. Szénsav és víz a növényország építő anyagai, melyek gum- mi-, cukor- és keményítőbe átváltozván, végre átmennek sejtenyébe (cellulose}, azon anyagba t. i. mely ha a víztartalmat leszámítjuk, a növénylest főrészét képezi. De a szóban lévő két anyag még az állatvilágra is a legnagyobb befolyással van, miután az állatok nagyobb része cukrot és keményítőt tartalmazó növényekkel él ’s ha végre elgondoljuk, miszerint az összes emberiség is— kevés kivétellel — szinte oly növényekből meríti fő tápanyagát, melyek túlnyo- mólag cukrot és keményítőt vezetnek ’s bogy általában az ember e’ két anyagot sokfélekép tanulta felhasználni, akkor könnyen átlátandjuk, mennyi érdek leend a nevezett növények tenyésztéséhez kötve, ez mennyi befolyással leend az emberi nem jólétére, mivelödési históriájára, a népek üzletére, iparának fejlődésére. Vegyük csak a cukrot. Ezen a kávé használatához kapcsolt nevezetes anyag különösen két növényből nyeretik, a cukornádból, mely csak a trópusok alatt terem ’s a cukorrépából (Beta cicla}, mely állítólag Portugalliából származván, régóta, mint takarmánynövény, termesztetik különböző válfajokban. Csekélyebb jelentékü a jávorból (nevezetesen Acer saccharinum nevű fajból} nyert nedv, mely csak Éjszakamerika bizonyos vidékein (Pensylvaniában, de különösen Canadqban ’s ettől nyugotnak} jő tekintetbe, hová a gyarmalcukor szállítása eddig még költséges, ’s hol a sok vizet tartalmazó cúkorncdv befőzésére szükségelt tűzi anyag is bőségben van. Keletindiában, a cukornád honában, a kellemes édü anyag eredetileg folyékony állapotban — miként a nádból kisajtoltatok — volt használatban ’s csak a X-dik században kezdték az arabok, eleinte Perzsiában, később Andalusiában, a nedvet szárazzá befözni ’s eszerint száraz cukrot készíteni. A nyers cukor meg tisztítása a Velenczeiek állal találtatott föl, kik a fehér jegeczes cukorral nagyszerű kereskedést űztek. Legnagyobb fontosságra emelkedett az üzlet Amerika felfedezésével, hol a cukornád terjesztésével ’s átültetésével a fertelemteljes embervásárlás és rabszolgaság átkos eszméje oltatolt a keresztyén- ségbe. Azóta a cukortermelés és fogyasztás notion nőtt ’s ha mindjárt Bruyerinus Campegius János 1560—
