Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1857
7 hangzó megnyújtásában (anyák=anya-a-k, elmék = elme-e-k,) mutatja magát. De a mi valószínűen az eredetibb függedésiinód, minden személynévmáshoz, ’s azonkívül a’ kérdő visszahozó: mi-, ki-hez, ’s minden oly raghoz, mely személynévmásból lelt, csupaszon — k öt hang né I kül függed igy: mik, kik, mink, tik, továbbá: neki-k, (ámbár: nekick is,) l'áin-k, keze-té-k; — kezü-k, elméjö-k (hol eredetileg az egyes, mely többesitletik, igy gondolandó: kezö, elinéü = elméjö;) vagy alhanggal: az ő lábo-k = lábu-k, almájo-k. (Azért némely dunántúli tájon az egyes maiglan igy hangzik: lovo, tettö, elméjö, aliná- jo.) Sőt az ige is: teszi, többesben feszi-k: ’s palócosan az alhangu adja helyett használt „adi44 — többesben „adik44. Mi a’ többesitő k függedék eredetét illeti: azt én más nyelvből vagy más betű átalakulásakint származtatni szükségtelennek, és ebben Póttal a’ magyar ki visszahozónévmást fölismerni, legegyszerűbbnek találom, olyképen, hogy a törzshöz függesztett visszahozó névmás erejénél fogva lenne: faki=fa-+-fa=fafa =több fa. Mi a’ „ki“ visszahoznunk személyi jelentvényét illeti, a’ mint azt jelenleg használjuk: ez nem le- hete akadály annak általányos többesfüggedékül alkalmazásában; mert a’ fiatal nyelvalkotó képzelem költészetéhez tartozott személytelen tárgyakat is szeméiyesílni; de meg’ e’ többesluggedék ellentétben az i-féle többessel ma is szeméi ytöbbesitőnek tűnik föl. Azonban a’ köznép a’ „ki*4*) visszahozót (nem a’ kérdőt) széltiben egyértéküen használja a’ „mi — mely44 visszahozóval maiglan. ’S a’ mely jelentvény- nyel látjuk a’ „ki" visszahozót a’ néptől használva, midőn pl. igy szól: „arról a fáról való, a’ kit én ültettem:44 egészen olyan jelenlvénnyel mulatja ezt az Árpádok korában használtnak a’ „halotti beszéd44 e’ helye: „ki napon émdöl44 (—a’ mely napon eendöl.) A’ „kiki44 többességjelenlésére már Polt figyeltetett. Vollakép ki-nek visszakozás általi többesitő ereje e szóban „kiki,44 annál szembeszökőid), mennyiben „ki44 ismételve, vagy is a’ többesitő maga többesítve lévén, ez által a’ többesség föl van fokozva, úgy hogy „kiki“=mi nd en ember, mindenki. — Szintúgy gyüjtönévileg többesitő erővel bir „ki,44 ha igy alkalmaztatik: „ki elesett, ki megszaladt,44 (=alii vagy pars caesi — pars fugati sunt). Végre „ki“ néha annyi is mint „valaki44 névinási „egy44. Azért senki görögül=egysem, (oudek.) Máski, haki, némelyki, stb szókban ugyanalféle értelmű a’ „ki“. Lönrott nézete szerint**) a’ finn ’s vele rokon nyelvekben a’ többes névmásból, még pedig a’ III. személyiből (finnül bä, hun, magyarul: ő, ön, elöszellettel vö, vön) eredt. A’ magyarban e’ III. személynévmás, mint alább elmondandók vagyunk, a’ másik — a’ birtoki többest eredvényezte. — Tény minden esestrc, miszerint oly igen álalános működésre, minő a’ többesség jelölése, kevésbé alkalmasok concrét fogalmakat jelentő szók, mint a’ névmások, melyek csupasz vonatkozások kifejezőivé üresülvén, a’ nyelvnek mindenféle mennyiség mutatására alkalmas betűszámai, algebrai kifejezései. Épen azért nem gondolható a’ többes k a’ „sok44 (törökül „csők44 szuomiul „koké44) melléknévből számlázottnak, mint mely magában már sokat jelentvén, többet határozna, mint kívántatik.***) Maradunk tehát az igy is úgy is érthető, ide is oda is illő, mégis többitö „ki“mellett. Melynek többesfüggedékül fölvételele mellett a’ magyar határzat- lan alakú igei többesszemélyek nem kevésbé lesznek világosak mint a’ latinéi,****) sőt magyarázó fényt kölcsönzenek a’ megfelelő egyes személyek már homályosultabb ős idomainak kiderítésére is. Azok t. i. ,,a’ halotti beszédben“ lelhető analógia szerint eredetikép igy vannak: I. személy: kérmök, hol mnk = mö + ki (azaz: én -t- -valaki). II. szem. kérlök, (tö -4- ki). III. kérnek, hangugraszlás nélkül=kérönek=kér-ön-t-ek, (mikép az-óhajté akarómód maiglan teljes— *) Törökül is igy van: „ki“, és szintoly tág használatban, mint a’ magyar köznépnél. **) Lásd: magyar nyelvész. I. évf. IV. fűz. ***) Lásd: az idézett nyelvészeti füzetben Riedl Szende ily inagyarázási kísérletét „asztal-sok“, érdekes cikk- jében a’ többesképzésről. Legitis-ben tis—tu-t-is.
