Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1855
11 álljon. Mig a’ természettudomány csak kevés szerencsésnek kiváltsága volt, a tanulmányozás annak híjával egyoldalúan történt, és a természet felfedezett örök törvényei közös napfényként nem világítottak: mindaddig a sötét babona és számtalan sajnos tévnézet li- dérczként nyomaszkodott az embereken. Azonban a moraltanítók magok nyomozván a szellemi Ínség — s a vele járó anyagi szerencsétlenség okát, elsők valának, kik a természet nagyszerű háztartására, s törvényrendszerének egyetemes érdekére figyeltetve, ajánlották a természettudomány általános befogadását a közlanodai tantárgyak sorába: s a természet ismeretét úgy tüntették fel, mint a köz jólét tényezőjét s az erkölcsiség előmozdítóját. — A természet a sziinetnólküli megifjadás, az egymásból folyó egybefüggő — ge- ueticus — fejlődés, a törvényszerű haladás. Ottan a kisebb a nagyobbnak szolgálatában áll, s kisebbnek czélja lévén maga, eszközül használtatja magát nagyobbszerű czélok elérésére; úgy hogy a természet egyeteme egy nagy öszhanggá, egy bájoló zenévé alakul. És Molitorisz tudományos elméjében mint a hajdankor jelenné téve, úgy a természet életének egész képe is le vala tükrözve; s az örök ifjú természet jótékonyan hatott mind kedélyére mind eszére. — Isten annak, kit szeret, örök ifjúságot juttat, s ez többek közt a fogytig tartó tanulékonyságban nyilatkozik. Igaz hogy a tanulandók körzete nagyon tágult s csak egy szakjukban is otthon lenni, igénybe veszi egy munkás ember egész életét, annyira, hogy czéltévesztés volna minden tant megragadni; s ha valahol, a tanulás és tanítás terén szükség a véges tehetségű embernek önmagát határok közé szo- rítnia és a mértéket ismernie. Azonban, ha bárkitől képtelen törekvés is a tudomány minden ágaiban részletekig avatottnak lennie; elengedhetlen tiszte minden korszerűen növeltnek, hogy saját szakmáján kívül is a tudósok buvárlatinak egyetemes emberi érdekű eredményeit ismerje; mert ezeknek világítása nélkül még tulajdon szakjában is csak tapoga- tódznék. S hogy ember, ki honunk elszigetelt s könyvtáratlan e helyén, azonfelül szegénységtől és családi gondoktól nyomasztva éldegéli napjait, önmaga továbbképzésében el no csüggedjen, irodalom és tudomány iránti érdeke el ne hűljön, uj meg uj tantárgyak tanulásában meg ne csökkenjen, hogy amaz eredményeket figyelemmel kisérje: ahoz a tudomány iránt bámulatos lelkesültség, rendkívüli lelki erő és rugékonyság kívántatik. Molitorisz, ha hivatalos tanulmányaiban megfáradott, a természet szemléletében és buvárlatában pihent meg, jelesül a lövészeiben lelte gyönyörét. Gyermeki ragaszkodást és simuló bizalmat mutatott olyanok iránt, kiktől újat tanulhatott. S jellemző rá nézve hogy élete utolsó évében tanodánk szükségeinél fogva egy neki egészen uj tantárgy tanítására vállalkozott; ’s iljui tűzzel dűlvén neki új tanulmányának, megvallá növendékeinek, miszerint ebben együtt tanul velők ’s igy szorgalmukat saját versenyével is sarkalá. Azon állomást, melyre meg volt választva kezdetben, melyre szánta volt magát s melyre lábát tette, tanszükségeink szaporodtával is hiánytalanul és méltókép törekedett betölteni s abban mindvégiglen honnak és emberiségnek nem bérenczként, hanem egész lélekkel szolgálni, mint tag és pedig öntudatos tag akarván is, tudván is beilleszkedni átalakult intézetünk szervezetébe. Soknál a tudomány aíTéle odajárulhatlan ridegségbe és negédbe szokott zárkózni; sokan, ha gyűjtött kincseik közlésére hivatnak fel: lelketlen hiúsággal tetszenek magoknak ily válaszban: eh mit? ez nem nektek való. Sok kiilöncz tudós mogorva megvetéssel szigeteli el észbirlokát az élettől, ’s ennek használni eszével, ennek kitárni ismereteit nem véli 2*
